Az igazán groteszk film

2006. jún. 16. (péntek), 16:15, D. keze nyomán
Mindennapok, Csípős, Észosztó, Keserű, Szürreálium
"Az élet egy cukorka, csak meg kell tanulni szopni."
Azt hiszem, a világ a leggroteszkebb film, amit valaha láttam.

Jobbomon zöldek galoppoznak megállónként lassítva, balomon pedig egy középkorú népművelő hintázik a kapaszkodókon lógva még akkor is, mikor a sárga vasaló már áll. A fickó egyébként rettentően emlékeztet arra, akit pár éve a Kútvölgyiben ismertem - csak az illető agydaganata miatt már nagyjából halott lehet.
Az egészet persze a Seasons in the Abyss festi alá.

Pontosan tudom a helyem, de igazából mégsem értem, mit csinálok az egész történetben.

Közben kísért B. ex-(?)-nőjének bicskanyitogató nemviselkedése, és még mindig azon csodálkozom, miért én vagyok tekintettel a társaságra, miért nyelem el a méltó jókurvaanyád típusú választ.

Mindig megnyugtat, ha a kertek alatt jövök haza; a hűvös, mélyzöld üdeséget mélyen leszívom, lassul a ritmusom, és békét találok.

Kár, hogy az élet ekkora ribanc: sokszorosan, és mindig előre megfizeted, ha valamit kapsz tőle.

Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
  • (#874)
    D.
    2006-06-17 01:56:12

    Molroth, nagyon el tudom képzelni a helyzetet... egyébként akárhogy háborgom is, az ilyen karakteres figurák, szituációk sokszor teszik mókássá a napot. :)

    Bandi, publikus olvasnivalóim többnyire közzéteszem itt. Az ennél komolyabb íráshoz meg idő kell, sok idő.

  • (#873)
    Bandi
    2006-06-16 23:22:29

    Honnan szeded a metafóráidat? Sárga vasaló, ez qrva jó. Nincsenek novelláid véletlenül? Szívesen elolvasnék egy-kettőt.

  • (#872)
    Molroth
    2006-06-16 20:09:27

    A zenei aláfestésről:
    Egyik nap /már a vége felé.../ jöttem haza melóból bringával, kerékpárúton. Várok a lámpánál, hogy zöld legyen, közben Bodom zúg a fejemben, és egyszercsak egy öreglány majdnem legyalult az aszfaltról, azt sem tudtam, honnan jöhetett, mivel lámpás kereszteződés ugya... Nem án, hogy fékezne, vagy hasonló.. Elkezdett velem ordítani, méghozzá elég durva hangnemben.
    Egyébként is eléggé embergyűlölős napom volt, ez még rátett egy lapáttal.
    Közben Alexi egyfolytában ezt suttogta a fülembe:
    Dont push me!!!

    Mit nem mondjak, ott volt a hangulat. Akkor és ott nekem is a fim jutott eszembe, hogy olyan az egész.