- Hogy sikerült a vizsgád?
- Jól, köszönöm, menetelek tovább. - válaszolom.
- De hányas lett?
Szemében mohóság csillan, és ha nem kapja meg számszerűsített örömét vagy utálatát, képtelen feldolgozni a privát szféra bizonytalan homályát.
Más változatban a tiszta, nyers szellemi teljesítményt mutató feladat után megkérdezi:
- Ezt magadtól csináltad meg így - soha nem mondja, hogy ilyen jól -, vagy a tanár segített?
Típus ő, rokona egy másik típusnak. Középszerűségét elképesztő törtetéssel ellensúlyozza, és ha bárkinek jobban sikerül valami, ő nyers gyűlölettel igyekszik mindenhol keresztbe tenni. Megtanulja, ami megtanulható, de maga is érzi, hogy szellemi kvalitásai nem elegendőek a legerősebbek ligájához. Gyűlöli őket.
Később rendszeresen lesi, hogy munkatársa új autót vett-e, és neki is gyorsan kell egy. Mintegy "elfelejti" átadni a fontos üzeneteket, és a feladatokat a határidők után egy nappal juttatja el. Figyelemmel kíséri vélt riválisainak tevékenységét, és képtelen elszakadni tőlük.
Kisszerű pályafutásának lezárását az jelenti, mikor önmaga által verseny-ellenfelének kijelölt ismerőse - övele persze nem törődve - nagyobb lakásba költözik. Ő agyvérzést kap.
Nehéz volna tiszteletben tartani a magánügyeket? Nehéz volna örülni és szívből gratulálni a másik sikeréhez?
Ennyire nem tudnak az emberek nagyvonalúak lenni?
-
(#1457)D.2007-06-18 10:15:35
Emberek milyen kvalitásokkal megélnek a világban... és azt kell mondanom, ha valaki güzüegér módjára tanul, elég sok hazai egyetemet el lehet végezni pusztán szorgalommal. Másik kérdés, hogy ezért javarészt a lelki fejlődésüket adják.
-
Szia!
Érdekes, nálunk a fősulin, leginkább ez a fajta volt, aki csak magáról tudott (akart) beszélni.
Itt az egyetemen jobb a helyzet, a szakirányon vagyunk vagy 15-en (jó, 25-en, de ebből 10 elég passzív, izé, "nem jár be feleslegesen", azaz inkább nem b*szogat :D, a többi meg inkább barátságos).
Itt inkább az a fura, hogy vannak olyan emberek, akik segghülyék a közgazdaságtanhoz.
Közgazdasági SZAK 5. év.(ergó nem valami "alibi közgazdász", mint mondjuk a "T"[társadalom-tudományi]-KAR nagyrésze, aki azért "közgazdász", mert a közgázon végzett, de különben szociológus, politólógus, kommunikációs, vagy egyéb bölcsész, nem ezek elvileg "vérbeli" közgazdászok). [Bár a baráti hangulat valószínűleg a csoportos munkák miatt van, ami szakirányonként legalább 1/félév(nagybeadandó feladat) és adott esetben még egyszer-kétszer összeverbúválódik a csapat választható tárgy ürügyén, vagy "csak" a választhatókkal segítünk egymásnak, hogy aki amit már letudott, megosztja a többiekkel.]
EZ fura számomra. Hogy a rákba tudtak idáig eljutni?
Ennyi. -
Ez nem lenne rossz, de annyira erős bennük a versenyszellem, hogy magukról semmit nem árulnak el, másokról mindent tudni akarnak. Ha rákérdezel az ő útjára, gyanakvó lesz, és csak még árgusabb szemekkel figyel.
Borzasztóak, és egyben nevetségesek is. :) De igazából nem akarom elvinni szidalmazó irányba a témát, inkább csak a jelenséget és a vonatkozó véleményem írtam meg - kíváncsian a Tiétekre. -
Szia!
De, tényleg, áruld már el.
Kiváncsi vagyok rá.
Tudod, nekem 4-es lett.
Nem a legjobb, de megteszi, nagyon szadizott a tanár
Mondta, hogy nagyon méltányolja, hogy milyen sokat tanultam -ha tudná, hogy semmmit-, de a jeleshez ez kevés.
Blablabla...
Ez számomra a legjobb fegyver. Visszakérdezel valamit róla és teljesen elmegy a téma.
Ebből jól látszik, hogy valójában mennyire is érdekelte a jegyed.
Ennyi.
