Elvetted és föld alá lökted, akit testvérünkként szerettünk, közülünk a legőszintébbet, akivel együtt nőttünk, akit imádtunk. A halál szélére sodortad azt, aki hozzánk tartozik, közülünk a legtávolabbit, aki segít nekünk.
Nem most kezdődött, és nem is most van vége. A verésért a vígaszt ki más kapja?
Ne csodálkozz, Uram, ha csak azért nem lettünk istentagadóak, mert ennyi már nem véletlen.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
