Néhányan talán láttátok Cronenberg eXistenZ-ét: a valóság elmosódó határának problémája lassan kezd világi, valós alakot ölteni.
A számítógépes játékipar egy istensége híveket toboroz: a Blizzard World of Warcraft játéka csodaszép helyszíneivel, meseszerű hangulatával, jól megalapozott és kidolgozott hátterével új értelmet ad a multiplayer játékoknak. A marketinggépezet soha nem látott őrületet generált, a WoW az összes addigi MMORPG (massively multiplayer on-line roleplaying game) sikerét porba alázta.
Minek köszönhető a továbbra is töretlen menetelés?
Első pillantásra ráfoghatnánk a Blizzard zseniális játéktervező és -kivitelező gárdájára, esetleg a hasonlóan nagy kaliberű marketingeseikre, a koktélt pedig a korábbi Warcraft játékok méltán nagy sikere fűszerezi.
Az igazság azonban feltehetően legalább annyira ideát, mint a készítői túloldalon keresendő.
A valóban frenetikus hangulat korunk tizenéveseinek a legerősebb új vallást adja. Nem mernék a társadalmi okok boncolgatásába kezdeni (teljesítménykényszer? aki nem tökéletes, az senki? elmagányosodás? elembertelenedés?), mindenesetre érezhetően egyre több fiatal fordul a számítógép felé emberi kapcsolatai helyett, a kényelmes, névtelen és arctalan kibertér hozta új "barátai" felé a küzdelmes valóságból. Egyesek még szilveszterüket is a gép előtt, internetes barátaikkal ünnepelve töltötték ("milyen jó buli volt" felkiáltással).
A mese azonban nem csak a fiatalok közt hódít, a WoW angliai debütálását követően angol feleségek szabályosan érdekvédelmi csoportokba tömörültek, mivel állításuk szerint a WoW miatt férjeik őket is, valamint egyéb családi teendőiket is egyre jobban elhanyagolták.
A folyamat Asimov egy esszéjét juttatja eszembe, melyben az ember előbb gépekkel erősíti meg a testét, majd az egész rendszer leggyengébb elemét, az agyat is lecseréli számítógépre - s megteremti az evolúció új lépcsőfokát.
Személy szerint a World of Warcraftet óriási találmánynak tartom. Nem a legelső a MMORPG-k között, de feltétlenül korszakalkotó. Jómagam - ismerve függési hajlamomat - tudatosan elhatárolódtam tőle, de távolról szemlélve is mély tisztelettel adózom az alkotók hozzáértése, érzéke előtt.
A Blizzard sötétebbik oldala természetesen kihasználja lehetőségeit, de ezt a lehetőséget az ember teremti meg. Amíg még ember.
Ha legsötétebb vízióim beigazolódnak, a pszichológia a "kiberfüggés" új területével fog gazdagodni, aki pedig nem elég erős, az elveszti emberi mivoltát, megszaporodnak a beilleszkedni képtelen emberek (az eredeti hajlamuk csak tovább erősödik), egyre több valós probléma vezethető majd vissza netes okokra, a tényleges létezés problémái tovább szaporítják a kiberfüggőket, s egy elkeserítő történet nyitó mérföldköveként eljönnek majd az első, kibertér-történésekből fakadó öngyilkosságok.
Íme, a természetes szelekció új formája.
Ki tudja? Talán az emberek megtanulnak együttélni a villámgyorsan jött új szórakozási formákkal, és semmi nem lesz igaz a fentiekből. Lesz majd helyette más!
-
(#602)Molroth2006-01-15 15:08:37
Értettem, de néha én is arcoskodok. Másképpen.
-
a nagy arccal-t vettem magamra
Azt [i]magamról [/i]írtam. -
Nem sértettél meg /a nagy arccal-t vettem magamra/.
Nem építem tudatosan, se tudason szeretnék megmaradni az egyszerűbb gondolkodásom nál. Vagyis szeretném a felvett tudásanyagot külön kezelni.
A fejődésről pedig:
Nem a saját tudatlanságom sarkall tanulásra, hanem az, ha látom, mások sokal többet tudnak. /kontraszt?/ -
:DD Ajj, röpködnek a csípősök! >)
Remélem, nem sértettelek meg, egyszerűen úgy látom, már-már tudatosan építed magadról a "kevéssé barázdált agyú" összképet, ráadásul szvsz teljesen indokolatlanul.
[quote=Molroth]Ami fejlődésre sarkall, már megbocsássatok, de azok ti vagytok.
Nem értem! -
Na, ezt megkaptam.. :)
Nem pont erre gondoltam, hanem arra, hogy sokszor máshogyan látom a dolgokat - "egyszerűbben".
Ami fejlődésre sarkall, már megbocsássatok, de azok ti vagytok.
A kibergyerekséghez:
Szerintem elég erősen nevelési okai is vannak. -
Molroth, engem is fejlődésre sarkall a társadalomtudományokban való járatlanságom. Addig meg ösztönösen szövegelek, de azt nagy arccal. :)
Az egyébként meglep, hogy inkább programozói hozzáállást éreztek tőlem, mint természettudományosat. Picit meg is ijeszt.
OFF: az e-Arcon nagyon lazán kezelem az off-topic kérdést, itt szükségtelen mindent különválasztani. Szabad gondolatáramlást mindenkinek! :)
A pszivel kapcsolatban végülis nagyjából elmondtátok, amit akartam. Észlelési problémák, általánosító statisztikák, hipotézisek és külső befolyásoltság... akadnak problémák, de mondom, nekem úgy tűnik, hogy működik. "Kéremkapcsojjákki." :) -
Garcius, mint egy jó kalandozó csapat..
De a kovácsságtól mérföldekte vagyok, főleg most télen..
Mellesleg ez nekem sokszor eszembe jut, méghozzá a "Hogyan kerültem én ide" kérdés kíséretében. A tanulatlanságommal azt hiszem én kógok ki a legjobban a sorból. De azért ezt próbálom előnyként felfogni... :D -
Aleph, autentikus voltál, egy percig sem vitattam. Tudományosan és korrektül (a political itt felesleges) fogalmazni meg talán hosszú, de nem lehetetlen. És szerintem személyes véleményben is lehet. Ráadásul röviden is :).
OFF: Garcius, nekem is eszembe jutott már ez, itt is, másutt is - a remek tényleg jó szó rá. ON -
OFF:
Ez most jutott eszembe, ezért itt osztom meg veletek, bár jól tudom, hogy nincs köze a témához:
Arra gondoltatok már, milyen remek "vegyes" csapatot alkotunk mi itt? Programozó, kovács, történész, pszichológus, egyéb (az érdeklődési területet érzem itt fontosabbnak, nem a szerzett képesítést).
ON -
Csak sajnálni tudom, azokat, akik egy játék miatt függők lesznek. Bár nem hiszem, hogy épp a számítógépes játékok jelentenék az ilyen emberkékre a legnagyobb veszélyt... Gondolok itt fűre fára..
-
Szerintem érezhető volt, a hogy a drog egy perifériuks értelmezését használom, mert odatettem elé a "netes" jelzőt. Autentikus voltam, legalábbis abban, hogy a személyes véleményem fejeztem ki. Úgy fogalmazni hogy a tudományosan és politikailag is korrekt maradjon egyrészt hosszú, másrészt kivitelezhetetlen. Bármely állitásod mellé százalékos valószinüséget rendelni úgy érzem felesleges.
Egyetértek a felelőségről, de személyes véleményem megosztásában nem láto hatalmas károkozás lehetőségét. Probálom több helyütt is feltüntetni, főleg pszichológiában, hogy személyes, és száz százalékig nem biztos az állitás.
Bármilyen ismeretszerzésben elsődleges annak kritizálása, persze reális korlátokon belül. -
Na, látod Aleph, az ilyen "kis csúsztatásokról" meg a metaforákról beszélek. Ha az ember alapvetően autentikus (= a hallgatóság annak tekinti) akkor a laikusokkal szemben az kis csúsztatásokból óriási tárházat építhet ki a "tudós emberfő". Igazából pont emiatt szeretek értelmiségi helyett írástudónak nevezni minden gondolkodót és hangoztatni úton-útfélen az "írástudók felelősségét". Mert az írás autmatice magába öleli a retorika finomságait.
Ami nem jelenti azt, hogy csak retorika van. Jelenségek vannak, értelmezésüket viszont - a dolog természetáből fakadóan: ti. hihetőknek kell lenniük a magyarázatoknak - csak retorikusan (retorikába ágyazottan) lehet előadni. És ezért kell a kritika is. Ha lehet azok helyett is, akik inkább hinni szeretnek. -
Sőt, én is flow-ban vagyok gyakran, amikor sikerül elmélyedni egy jobb könyvben, akár szimpla olvasás, akár munka gyanánt. Ilyenkor kétszerannyit haladok x idő alatt, mint amire egyébként a normál tempómban képes vagyok.
-
A drogot mint metaforát használtam, ahol a közös fogalmi sík a játékkal a függöség kialakításának lehetősége.
A függőség kritériumanál csaltam egy kicsit, mert máig nem tisztázott pontosan, mit kell annak tekinteni. Van jó pár skála, de ezek erősen vitahatóak. Én úgy érzem függőségnek tekinthető minden olyan viselkedési szokás, mely mentális egészségi vagy szociális problémákat okozhat. Ez személyes vélemény, és van benne hiba is rendesen. Erre húztam én a drog kifejezést, az imént említett csúsztatással egyetemben. -
A devianciáról: Volt egy érdekes kísérlet, hogy mennyire határozza meg az emberek előzetes elvárása a késöbbi értékítéletüket. Egy 11 főből álló csoportot, beavatott személyeket küldtek az amerikai kórházakba azzal a diagnózissal, hogy hangokat hallanak. Utána a beavatottaknak a lehető legnormálisabban kellett vislekdniük. A kórházaknak egyetlen egy személyt sem sikerült leleplezniük az állbetegek közül. Mindegyikre rásütötték a mentális betegség bélyegét.
Szerintem ugyazon elvek érvényesek a pszichológiára mint bármely más tudományra, nagyon erős önkritikát kell gyakorolnia, és nem szabad elbiznia magát a kutatóknak bármekkora az eredmény igazoltsága.
A devianciát meg szerintem inkább a társadalom határozza meg, és ez maximum azért kerülhet be a pszichológiába, mert mint montad a pszichológus is ember, hajlamos használni a svájcibicskáit. Mint tudomány rá van szorítva, hogy mentes legyen a társadalmi hullámoktól, épp azokat kell vizsgálnia.
A módszertanon persze sokat lehet vitatkozni, sajnos ebben minimális tudásom van, majd jövőre többet tudok valamivel. Annyit mondhatok csak, hogy alapelv minél több oldalról, minél több módszerrel és minél több kísérleti személlyel való vizsgálgatás. És ezek is csak statisztikai eredmények. Sajnos a hétköznapokban, mint igazságokat közli a média, de a szakmán belül mindenki csak valószinűségeket állít. A legtöbb nagy port kavart kutatás csak 10-30 fővel zajlott, és maximum tendeciózus eredményeket hozott, de azok viszont populáris eredmények, lehet nyáladzani. Lásd fentebb. Ez viszont csak kedvcsinálónak elég, igazából édeskevés.
Technicus Terminus. Tegnap óta vagyok túl egy hét élettan marathonon, és csak csúnya szavak jutnak az eszembe. Nagyon fölöslegesnek érzem, hogy latinul ir mindent, néha magyar latinul, és nem használja az egyébként tökéletes magyar kifejezést, mert az úgy nem orvosos. A latin kifejezések használata sejtésem szerint az univerzalitás igénye miatt indokolt, de akkor kérdem, mire fől a magyar latin? Szekréció és társai? Szerintem minden tudományban benne van a laikusoktól való eltávolodás igénye, pszichológiában is, de úgy érzem az orvosi pályán még inkább.
A hiba szerintem emberi dolog, a pszichológia pedig az emberi vislekedések leírására törekszik. Én nem érzem annyira bántónak, nem is fedi egymást a devianciával. De ebbe most nem megyek bele, mert nem hiszem hogy tudom, hogy pontosan mit gondoltok deviancia alatt. Én hibának az észlelési hibákat írtam, és még jó pár más apró emberi egyszerűsítést, ami nélkül életképtelen lenne az ember. Első közt közölték, hogy ha nem lennének a kicsi mentális erőfeszítést igénylő észlelési és döntéshozatalai eljárások, akkor rég kihaltunk volna. Lényeg, hogy mikor melyiket elönyösebb használni.
Vadászösztön
Nem akartam leírni, mert nagyképűnek a hatott volna, de mivel már te leírtad én egyszerűne csak rád tudok ezzel kontrázni:D Amit irsz, az tulajdonképp a flow,a miről még szintén nem akarok örökérvényű meglátásokat írni, csak már régebben is olvastam róla, meg valamelyik előadáson érintőlegsen előkerült. Ez nem más mint a kikapcsolodás, feloldodás, örömszerzés. Hasonló van sex közben, és hasonló történik ha valaki fest, vagy zenél. Gazdaság pszi tanárunk úgy tartja hoy még az üzletmeberek is flowban vanna, ha tárgyalnak. Kitudja?
Jha és egy záró gondolat. Élettan tanárom is azt állitotta biólogusi bölcsességével, hogy a pszichológia azzal foglalkozik, hogy mi romolhat el az élettan pedig azzal, hogy hogyan müködik egy egészséges ember. Na én ezt pont fordítva gondolom, de ezt nem hangozatattam, mert mindenki nevetett a humoros megjegyzésen, én pedig még kicsi vagyok:D -
Nem flood, csak ezt elfeledtem:
"Drog-e bármilyen számítógépes játék? Számomra a drogozás az egyénre káros szerhasználatot jelent, így szerintem nem. De feltétlenül okozhat függőséget."
Ebben azért inkább Alephéhez áll közel a magam véleménye: létezik társadalmi értelemben vett "öngyilkosság" is. A devinás viselkedés mint szociológiai probléma egyik klasszikus - megválaszolhatatlan - kérdése, hogy hol végződik a "magán" és hol kezdődik a "társas" (ön)pusztítás [képzavar]. Amivel problémám van (volt az előző blokkban), az az, hogy egy fogalom kiterjesztésével szinte minden jelenséget alágyűrhetünk, a fogalom használójának érdekei szerint. Ezért problémás minden minősítés. Asszem ez egy tipikus eset. -
Na, szuper, mert ha veszem a fáradtságot és tegnap nem az vesz erőt rajtam, akkor mindkettőtökéhez hasonlókat írnék (írtam volna) a lakonikus "leszólás" helyett.
Nem, Dúalon, nem mondom. De azt gondolom, hogy a "pszi megadja a normális és deviáns csoportjait, és az emberek többségét az előbbibe sorolja"-szituáció nagyon kényes egyensúlyi elven alapszik, egy tudomány szociológiáján és egy mindenkori társadalmi beágyazottságon, tudományos trendeken és ellen-trendeken, paradigmák egymást kioltó/ ellehetetlenítő módszertanain. Mindezt MINDENKOR erős empírikus igénnyel (ahogy Aleph írja - és én lennék az utolsó, aki ezt tagadni merné), de sokszor önreflexió nélkül (csakúgy mint MINDEN értelmező, és nem pusztán leíró tudomány), nem mindig véve tudomást róla, hogy a tudomány művelői: emberek. Se többek, se kevesebbek.
Imádom a "társadalmi devianciák"-at amúgy, kifejezetten történészi szempontból érdekel, ahogy jelenségek "abszolút tudományos alapon" hogy minősülnek koronként ennek vagy annak, és a minősítést hogyan ágyazzák olyan retorikába, ami az tudomány "ezoterikus" szókincsét kívülről hallgató számára a lehető legmegyőzőbbnek mutatja magát. Ennél már csak azt szeretem jobban, amikor a dolog lelepleződik :). Ahogy Aleph, írod is: akadémikusok 5 kísérlettel. (És én ide sorolnám a "hiba" minősítést is - ami kétségtelen disztinkció a "deviancia" minősítéshez képest. De talán nem kell magyarázni, hogy a "hiba" ritkán sugall pozitív tartalmat. Mégha a minősítő a tények semleges regisztrálására alkalmazza is.)
Egészében nyilván Dúalonhoz áll közel a véleményem, de mélyen tisztelek minden tudományos érdeklpődést, pláne a kezdeti szakaszban. Hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy egy tudomány kritikai megközelítéséhez előbb belülről kell átélni annak minden "báját". Pont azért, hogy felfedje a gyengeségeit. -
Én várom az írosokat mert jó része érdekel, ez a mostani emg kedvenc témáim egyike.
A pszichológiáról azt a kevés meglátásom osztanám, amihez fél év alatt volt lehetőségem hozzájutni.
1. Nagyon kritikusan ügyel arra, hogy empririkus tudományként funkcionáljon. A módszereit minden ponton próbálja érvényessé és reálissá tenni. Aki nem tesz eleget a a módszerek követelményeinek, kevés, vagy kifogásolható vizsgálatot végez elmélete igazolására azt kigolyózzák. Volt egy két anekdota olyan kutattokról, akiknek volt pofájuk és kevesebb mint öt kísérlettel próbáltak egy feltevést igazolni.
2. Nagyon óvatosan kezeli a deviancia normalitás folyamatait. Legtöbbször hibákról beszél. De ezeket a hibákat éppúgy elköveti a pszichológus is, mint bárki más. Például a nem rég említett börtön kísérletben szadistává váló börtönöröket sem nevezte a kísérlet deviánsnak. Pedig ha magunk elé kapjuk a kísérlet leírását, "érdekes" dolgok vannak bennne.
3. Az elméletekkel meg vigyázni kell, nagyon kevés általános érvényű van, ezek tendenciák leginkább. Vannak ellentétes elméletek. Ezért szép az egeész, mert még rengeteg minden van benne, ami felfedezésre tanulmányozásra vár.
Majd még folytatom csak családi reggeli miatt megszakitanak. -
[quote=Aleph]Ma nagyon termékeny vagy ám:D
És még egy csomó dolog lenne, amit leírnék... le fogok (?). Igyekszem elvonatkoztatni attól, hogy olvassák-e, belső kényszerből írok. Ez persze fordítva is igaz, ha nem akarok, nem írok: az e-Arccal szigorúan kerülöm a "kötelező frissítés" hangulatát.
A témához visszatérve szerintem az ilyen játékok, kezdve az FPS-ektől a MMORPG-ig, mind az ember ősi vadászösztönét használják. Magamon vettem észre, hogy iszonyú erővel meg tud lökni az adrenalin, ha rendesen elkapom a ritmust, a tudatom gyakorlatilag lekapcsol, és egy olyan transzszerű állapotba kerülök, amiben döbbenetesen gyors leszek, sokkal élesebben észlelek, mint addig, a döntést viszont teljesen kiiktatom, és közel ösztönösen, de nagyon pontosan cselekszem. Mikor egyre többet nyomtam, egyre jobban igényeltem az adrenalint, és imádtam. Még most is imádom, de megtanultam kezelni. :)
Az ősi törvény-ösztönöket túl mélyen égették belénk ahhoz (az Úr? a gének? itt kit érdekel...), hogy el lehessen törölni őket. Meg kell tanulni együtt élni velük; a tűz, a víz, a szél, az eső csodálatos hangulatának átérzése ártalmatlan, a vadászó adrenalinlöket meg káros lehet. Tudni kell kezelni.
[quote=gszebe]Mindazonáltal szerény véleményem szerint a pszichológia perspektívájából kizárólag különféle rovásokra menő viselkedémintákat űz mindenki, legfeljebb a diganózis megállapítása késik vagy sem
Ha azt mondod, hogy a pszichológia szerint mindenki sérült, vagy "nem normális" módon viselkedik, akkor ezt nem tudom elfogadni. Amennyire rálátok, a pszi megadja a normális és deviáns csoportjait, és az emberek többségét az előbbibe sorolja. Az már más kérdés, hogy nem tartom feltétlenül deviánsnak azt, amit a pszi igen.
A pszichológiával a fő problémám az, hogy tanított, tudatos módon, általánosítva kezel olyasmit, amiről konkrétan még azt sem tudjuk, micsoda, leginkább csak tapasztalati, de sok esetben egymásnak is ellentmondó ismereteink vannak, és ezek is jobbára hipotézisekben, nem pedig bizonyított elméletekben csúcsosodnak ki.
Szóval a megismerés szerintem is necces, pláne, hogy a megfigyelő is befolyásol(hat).
Ettől függetlenül számos részét működni látom, és a betegségek terén megdöbbentő eredményeket ér el - tehát érvényes.
Drog-e bármilyen számítógépes játék? Számomra a drogozás az egyénre káros szerhasználatot jelent, így szerintem nem. De feltétlenül okozhat függőséget. -
[Előbb a magaméra:]
Aleph, jól olvastad: "viccesnek" akart hatni. Nem tanító jóindulattal. Mondhatni az irónia része volt. (Még SOHA nem használtam egyébként, eztán se fogom.)
A tartalmi résszel amúgy egyet értek, főleg a lassúságra építő dolgokkal.
Mindazonáltal szerény véleményem szerint a pszichológia perspektívájából kizárólag különféle rovásokra menő viselkedémintákat űz mindenki, legfeljebb a diganózis megállapítása késik vagy sem. Nekem a pszi.-ről van erős véleményem e tekintetben, asszem a megismerés terén deficites, mindig is ezt éreztem. Tudom, ez egy végletekig elfogult (és nem kicsit pofátlanul hübrikus) vélemény - de minél többet foglalkozom ismeretelméleti dolgokkal, annál jobban érzem ezt. Ez van. (És ezért vagyok érzékeny a pszichodumákra. EZZEL most tényleg nem ironizálni akarok. Nincs is záróakkord.)
A jelenségek létét persze elismerem. Csak a magyarázatokkal vannak fenntartásaim. Túl "gyorsak" a verdiktek, többnyire. Legalábbis számomra. -
Ma nagyon termékeny vagy ám:D
Cyberfüggöség, vagy legalábbis internetfüggőség már van, vagyis inkább beszélnek róla.
Véleményem sajnos erős ebben a tárgyban, de azért megpróbálok értelmesen vér nélkül foglamazni. Azért használtam a drog kifejezést, mert ez egy olyan játék, amit sokáig lehet játszani. Kérdés, hogy mi a cél? Elöször azt hallottam, hogy de jó mert haverokkal együtt gémelün és megy fight, meg ez milyen jó is. Erre mondtam, hogy ez 3d Diablo. Mondták a pajtik, hogy á dehogy, aztán mégis. Aztán addig gémeltek haverokkal, amig velünk már nem talákoznak, mert nem fér bele az időbeosztásba, instansra menni kell. Ez kissé szíven ütött, ezéert elkezdtem nézni, hogy mit játszanak. Ellenfeleket ölnek, hogy tárgyakat és tapasztalatot nyerjenek, hogy erősebb ellenfeleket öljenek erősebb tárgyakért, több tapasztalatért. De van benne taktika. A legerősebb harcos előre megy és a legtőbb sebzést ö adja, a többiek tápolják és lövik a bosst. Ez nekem nem élmény, ezért nem is álltam neki, noha majdnem minden crpgt nyomtam.
A lassúság, szinte minden úgy van megépítve benne hogy lassú legyen a játékmenet. Sok hp a monstaknak, sok utazás, sok farmolás. Orák telnek el, hogy valaki csak horgászik, mert erőseket dob a tó.
Ezekután kétmillió ember ezzel játszik. És nem napi egy órát, hanem napokat végig. Mikor leszek már hatvan? mikor lesz lovam? Mikor megyünk mcbe?
Vagy én nem értek valamit, vagy szörnyű gondok vannak, teszem hozzá engem egy játék sem tudott a bg2 óta lekötni 1 napnál tovább.
A függőségről meg csak annyit, hogy akinek a szociális kapcsolatai rovására megy egy viselkedésminta "üzése" arra szerintem mondható, hogy droggal került kapcsolatba. A dependenciát meg azért használtam, mert mertem olyan előfeltevéssel élni, hogy mindenki érteni fogja, úgy ismertem meg itt mindenkit.
Gszebe!
A bugyuta no offenset, meg hagyd kérlek, mert ha gúnyosat írsz, akkor csak viccesen hat a végén. Sejtem hogy nem a véremet kívánod, de a tanító jóindulat sem süt le róla.
No offense! Úgye hogy vicces?
