Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
2005. nov. 03. (csütörtök), 11:07, D. keze nyománElmélkedős, Szeretem, Ismertető, Könyv
Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés, ennek hátterében az életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat. De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?
A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket. Csakhogy minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb.
Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük nincs.
Akkor hát mit válasszunk? A nehezet, vagy a könnyűt?"
Milan Kundera filozofikus regénye hagyományos értelemben a prágai tavaszt és körülményeit megélő orvos, Tomás történetére épül. A nőcsábász értelmiségi szeretőből lett feleségével, Terezával (a mindig kancaszagot érző, féltékenységtől sorvadó nővel) hol küzdve, hol harmóniában figyeli önmagát csakúgy, mint számtalan más szeretőjét. Sabina, Tomás egyik kiemelkedő partnere, a sérült múltból árulásokkal teletűzdelt úton jövő festőnő előbb az orvossal, majd Franz-cal, a visszafogott, tömegben élő és menetelő középosztálybelivel ízlelgeti egyre talányosabb élethelyzeteit. Az ember-háló csomóiban több minden is közös: mindannyian Kunderából táplálkoznak, mindannyian többek az író által megélt élményeknél ("mindegyik alakomat egyformán szeretem és egyformán borzadok tőlük: mind átlépett valamilyen határt, amit én csak kerülgettem") - és mindannyian a súlyos és könnyű más oldaláról indulva ugyan, de ide-oda ingadozva létezésük legideálisabb formáját keresik.
Sorsuk, körülményeik az író eszközévé válva a beethoveni "es muss sein" súlyát Permanidész ellentétpár-elméletének megfelelő könnyűséggel veti össze. Kundera az egyes szereplők élményeit saját szemszögükből meséli el, és az olvasó a jellemvonások, a kérdések, a kételyek által újra s újra, felkiáltva ismerhet magára. A konkrét figuráktól elszakadva Kundera örök és korhoz kötődő filozófiai, politikai, emberi kérdéseket feszeget, alapigazságokra mutat rá, és a szigorúan vett történet mögött megbúvó, új jelentéstartalmakra mutatva keresi a választ: könnyű, vagy nehéz?
-
(#1564)D.2009-11-05 01:33:48
Mmm, ne is mondd: eszetlen jó az e-Arc SEO-ja, ugye? :D
Komolyra fordítva a cikked igazán megérdemelt minimum egy keresztlinket. Másrészt ez még egy vállalható platform... linkelhetnének sokkal vadabb helyekről is! =] -
Miket nem talál az ember, ha Google-n rákeres a saját nevére :))
-
Olvasható egy remek ajánló Makai Nóra tollából is az Ekultúrán.
-
Sziasztok!
Talán az orvosok és a közgazdászok álma lenne, ha életünk minden perce végtelenül ismétlődhetne.
Feltéve, ha ezzel tisztában vagyunk.
Mindkét csoportnak az a gondja, hogy nem igazán lehet "laboratóriumi" vizsgálatot létrehozni, hogy valóban egy tényező változását kiszűrhessük. (ugye se egy nemzetgazdasággal, se egy emberrel nem jó kisérletezni).
Más kérdés, hogy ettől olyan élet, hogy ez nincs, vagy nem vagyunk tudatában.
Ennyi. -
Ez a kedvencem Kunderától. Volt egy pontja az életemnek, amikor mindent elolvastam tőle, amihez csak hozzájutottam. Aztán hirtelen divat lett, és akkor "beuntam". Pedig nem kéne. Közép-Európai alap, az egyik.
