Küldeném sok szeretettel húgomnak (a röhögésért), illetve minden bajtársnak, akik - húgommal ellentétben! - hajnalonta szuperhősre isszák magukat...
Részemről ugyan gyakrabban fordulok elő hajnalonta 2 és 4 között az éjszakai buszokon, mint valaha, de leginkább csak labormunkából hazamenet. Ami persze nem zárja ki a fenti jelenetet... :]

Ülsz, és azon gondolkodsz, hogy jaaaj, bazdmeg, valaminek mindig el kell romlania. Most akkor a vakság felé vezető úton a szemed fáj, vagy pucérseggű, csóró geci vagy, esetleg a szokásos tömegnél egy kicsivel érzékenyebb, aminek köszönhetően hánysz a közélettől, az emberi gerinctelenségtől, a képmutató, ügyeskedő senkiktől, meg persze miért csak a nagy orrodat örökölted apádtól, miért nem például egy budai villát.
Nietzsche is hazudott, mert ami nem öl meg, az megerősít - vagy nyomorékká tesz.

Szóval... Teljes írás »

Kezdem unni az internetet. Oh, odanézzetek, odakint élő dolgok vannak!

Megvívtunk a heggyel.
A kedvenc köröm eléggé fent indul, ahonnan tovább emelkedve az erdő ölére fordul, majd magasra érve hirtelen ugrik neki a zuhanó lejtőnek. Odalent most még mocsár van, amolyan cuppogós-csúszkálós, rendesen feldagasztott. Máskor keresztutak. Aztán jön a leggyönyörűbb ösvény, amit a környező dombok között ismerek.

Fák és bokrok foghíjas alagútjában lassú... Teljes írás »

- Orvossá fogadom!
- Köszönöm, méltó leszek.

Így fonódik össze a kezdet és a vég, az alfa és az omega.
Családi seregletem zsivajgó örömünnepben robban ki a nézőtéren, örvénylő, fekete masszában utazom egy reflektor fénykorongján, iszonyú súlyú évek tömörödnek egyetlen végtelenül sűrű pillanatba, az adrenalin hősége és a melankólia hűvöse húz bennem kötelet, aztán... Teljes írás »

Életem legviccesebb élménye: az életem.

Ül a világ a fejemben rezzenéstelen, kering ereimben az elemi semmi. Nincs, mi aggasszon, nincs, mi gondolatot fakasszon, az öröm helye hűlt, a szomorúság távoli szeszély, és kétségbe csakúgy nem esem, ahogy nem gubbasztok temetett fészek felett és semmi nem csihol lelkesedés-tüzet.

Seneca bár büszke lenne rám, de én tudom: a... Teljes írás »

Nézem a legutóbbi bejegyzésem dátumát és rettenetesen röstellem magam. Pedig úgy tűnt, mintha azóta csak párat aludtam volna (szinte igaz is).
Elpörög mellettem az idő, újra és újra tudatosan kell emlékeztetnem magam, hogy tíz percenként máshoz kapni teljesen értelmetlen.

Voltak itt napok másként is. Két hete... Teljes írás »

Ki akarok menni sétálni, fotózni a ködben, elmerülni és feloldódni a világ rezgésében. Ehelyett a gép előtt kelek, a gép elől fekszem, a gép előtt tanulás végeztével a gép előtt dolgozom, a gép előtt vagyok influenzás és a gép előtt próbálok kikapcsolódni. Egy kurva droid vagyok - a gép előtt.

Kábeleket... Teljes írás »

Azt mondjuk tudtam előre, hogy gyűlölni fogom az egészet, de azt nem, hogy ennyire kellemesen csalódom.

Úgy indult - szokás szerint -, hogy alig hagytam rá időt. Nem elsősorban azért, mert mással foglalkoztam, hanem mert annyira sok más tennivaló lett volna, hogy már semmivel sem foglalkoztam. Négy nappal a szigorlat előtt aztán kezdtem kellően érezni, hogy ebből bajok lesznek, úgyhogy begyújtottam a rakétákat.

Kínkeserves... Teljes írás »

Hajnalonta a rossz álom hideg keserűségével hagyom követelőzni a túl igaz, dühödten aggresszív ébresztőt, aztán végül mégis mindig elhiszem, és elkezdek a sötétben tudatom után tapogatózni. Egyetlen pillanatnak tűnik, és már hátamra kötözöm a fellegeket, majd befelé tekintve összes dimenzióját, jelenét és jövőjét magában hordozó egyetlen pont-gondolatba sűrűsödve ballagok lefelé az épp csak pirkadó utcán.

A hétköznapok osztályon és műtőben... Teljes írás »

Három óra alvás (vesztettünk, patrióták), első nap a "rendes" sebészeten (a lábacskákat, a fogacskákat, meg úgy önmagát azért nem két percre kellett ám elhanyagolni az elrohadáshoz, kedves X bácsi...), az első angolórám gimnázium óta, pedig az sem... Teljes írás »

Fekszem a fedett teraszon (majdnem lounge), hanyatt az asztalon, és várom a nap végét. Kiterítve, akár a patkány élettan boncoláson, amelyiknek megvágtuk a mellkasát, és lekötözött karokkal, hörögve felült. A gyomrom egy pingpong-labda (üdv, L.), de az elhatározás egy férfias... Teljes írás »

Húgocskám hazajön délben, dől el az ágyamon:

Meghaltam, és azt hiszem, a pokolra kerültem. Másnapos vagyok, melegem van, és veled is találkoztam...

A "belgyógyászat dióhéjban" paradoxon, avagy a Dávid-féle sejtés: 5+1 nap a bel szigorlatra elég lehet. És igen, a hír igaz!
A "fast learner" trait alapkövetelmény, valamint a "mental stamina" sem árt, ha az utolsó napokat 12-14 óra tanulással akarod tölteni. A "válaszold meg saját kérdéseid az év során" szintén nem hátrány, már csak az alapvető természettudományos megközelítés szempontjából sem. A "túltapasztalt vizsgázó", illetve... Teljes írás »

28 éve ilyentájt láttam meg a világot, s szerencsétlenségére viszont a világ engem. A beszámolók szerint sírás helyett mosolyogtam, és már akkor is nagyon hajasbaba voltam.

Anyámnak csak a folyosón jutott hely egy kimustrált tábori ágyon. Fázott is, meg nyomta is - pont a derekát - a keresztvas, de mikor odaadtak, mindent feledtető örömet érzett. Kegyes emlékek, hehe. Pedig küzdött velem becsülettel, pont úgy, ahogy a rákövetkező dekádokban.
Apám a... Teljes írás »