A világ nem egyre rosszabb, hanem egyre kevésbé ártatlan.

Rendhagyó bejegyzés következik: teszek fel magamról képet. Nem mostani, 2007. egy húzós októberi hajnalán készült, meg szomjasak sem voltunk... de azt hiszem, ettől mókás az egész. Fotó az ugrás után, és engedjétek meg, hogy arcommal köszönjem meg nektek, hű olvasóimnak a jelenlétet, és ezzel a leharcolt fejjel kívánjak mindenkinek nagyon boldog, érzelmekben, gondolatokban, tettben, sikerben és emberségben gazdag, egyszóval teljes új esztendőt!

... Teljes írás »

A dolog úgy indult, hogy a velőscsontok feldarabolásához akartam tönköt szerezni. A farakás tetején unatkozó deszka végéből kiálló szöget meg jól nem láttam, mert már szemüveggel is vaksi vagyok, úgyhogy tök erőből belefejeltem.

A szúrt sebekben az a jó, hogy kicsinek tűnnek, de legalább mélyek. Le is fotóztattam a lányokkal, hogy lássam, össze kell-e varratni, de ahhoz... Teljes írás »

Egy számomra igazán kedves hagyomány bemutatásával szeretnék (utólag is) boldog karácsonyt kívánni.
Anyám emlékei szerint dédszüleimnél már biztosan létezett e szokás, de valószínűleg régebbre nyúlik vissza, és hallomásból úgy tudom, hogy más családoknál is előfordul.

A Jézuska-kising (egyben ejtendő) bármilyen anyagból és méretben készíthető, nálunk általában A4-es fehér papírlapból születik.
A lapot... Teljes írás »

Boldog, szabad ember vagyok.

Hajtás van ezerrel. A mindennapi szürkeség gazdagon megadatott, s lassan olyan méreteket ölt, hogy már elveszi a kilátást is. A recesszió (usákiában econalypse-nek is megélik) persze szintén mostanság éri utol a céget, hogy indulhasson ott is a kötélhúzás. Nem fizető ügyfelekkel, embertelenséggel, és túlontúl emberi mocsokkal.
A kutatási... Teljes írás »

"Mindenképp szeretnék segíteni, ahol csak tudok..." - hangzik a felvezetésem, de már sejtem, hogy Chronos megint keresztülhúz mindent.
Közben nézem, ahogy a barátaim smárolnak, gondolkodom, hogy vajon valóban erre van-e szükségük, meg vajon csak én vagyok-e ilyen igényes fasz.
Pont... Teljes írás »

Kicsi vagyok, egyedül vagyok, fázom.

Csodálom, hogy a víztározó nem unja meg. Vagy a fenyő a hegyoldalban. Persze, bármit kibírok (ne áruld el, tudom), de azért csak besokall az ember, nem? A helyzeten nyilván az sem segít, hogy éjjelente vagy nyolcszor kelek fel a macskához: ha épp nem a lábamon dagaszt, akkor a hátamon ugrál, vagy a tetőablakom valamelyik oldalán sikoltozva tombol. Nyilván csak olyantájt, mikor... Teljes írás »

Teliholdkor fiúkat nemzenek, tartja a néphit, és ebben annyi igazság bizonyosan van, hogy az ezüstkorong idején én sem alszom. Romantikus volna azt hinni, hogy a vadászó ősember ösztöne szólít.
Ki szoktam ülni a kertbe, nézem az eget, a hideg sugarak zuhatagában meleg-meghitten pislogó ablakokat, hallgatom az éjszaka neszeit (milyen kedves érzés találkozni a szuszogó sünökkel!), és egy múló pillanatra elhiszem, hogy mégiscsak otthon vagyok a világban.

A hétköznapok úgyis csak rotálnak, hánynak-vetnek... Teljes írás »

Egy hét letöltendő szabadságvesztésre ítéltettem az I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a nőgyógyászatnál talán csak az urológia áll tőlem távolabb, ráadásul... Teljes írás »

Múlt hétvégén volt szerencsém részt venni életem első disznóvágásán.

Az alaphelyzet már eleve furcsa volt. A család rábaközi (az apai ág valahonnan a Jászságból származik, de az a vonal ugye halott), én sokat, örömmel voltam vidéken, de még sosem láttam malacáldozást.
A mostanira is... Teljes írás »

"25 és 30 között a férfi olyan, mint Oroszország. Hatalmasnak képzeli magát, de még mindig a pia és a kurvák irányítják." Jé, tényleg. És szerencsére pengén a derekán tartok!

Eredetileg ez készülődött:
A lampionos nyárestéket kényelmes, magabiztos ritmusban váltják a karcosan hűvösödő éjszakák, de belőlem nem múlik a napfény. Az évenként megrendezett szigligeti baráti találkozónk pörgő napokként és harsány nevetésként borzolják a felszínt, de a mélyben valójában hihetetlen lassulást hoztak. A megfeszített küzdelem helyébe lusta ásítás, lassú úszkálás lépett... Teljes írás »

A rádiócsend nem volt szándékos, bocs. Jó Forrest óta tudjuk: "Van az úgy, hogy az embernek nincs több köve." Az ihletet megöli a hajtás, a lelkesedést az élet dobta kesztyűk (mert nekem aztán fel kell venni, ugye), az időt meg... nos, az idő maga. Az ötletek, a gondolatok egyre csak gyűlnek, és várnak egy délutáni alvással megalapozott, esővel ringatott estére - pont, mint a mai.
Végre.

Szóval voltak vizsgáink. Az elején... Teljes írás »

Éled a káosz, egyetlen fuldoklón izzó, dühös pontba sűrűsödik, tömörödik, egyre feszül s koncentrálódik...
Villanás.
Csend. Az idő itt nem úr, a tér csak légüres várakozás. Fodrozódni sem mer.

Aztán megérkezik a hullám, és... Teljes írás »

Nem alszunk, iszunk, hajtunk. Ez ugyebár rendkívül stimulálóan hat az immunrendszerre, avagy ha ordítozol az ördöggel, ne csodálkozz, ha belédlöki a "vasvellát".

Kezdődött az egész egy enyhe gyengeséggel, aztán a manduláim teljes erőből igyekeztek középen (és szárazon) összetapadni, közben... Teljes írás »

Szóval a vizsgagályánál tartottunk. Pihentem rá két napot, aztán egyenes folytatásként valami olyasmi következett, amire visszatekintve még magam is hitetlen vagyok. Hét hét, heti hét nap, napi 16-18 tiszta munkaóra, 4-5 óra alvás. Reggel kilenc, tíz óra körül le a gép elé, és kaját leszámítva hajnali háromig folyamatos programozás, szervezés, akciózás.
A sok... Teljes írás »

A vizsgaidőszak a totális igénytelenség kora. (Itt tennék rá utalást, hogy az egész évet vizsgaidőszakként megélők lelki fejlődése, azaz annak hiánya mit is jelent.) A beszűkülő tudat egyetlen gondolkodásmód csapásán újra s újra ugyanazon köröket futja, és lassan spirálozik lefelé a monotonitás testet-lelket igába hajtó, paradox módon fejlődést kizáró progressziójában.
A tudás megszerzésén túl... Teljes írás »

Fogad a völgy, emel a hegy, szuszogásomra hóropogás felel. Zúzmarát rak az ágakra a köd; kabátom melege, lépteim egyenletes ritmusa, a gomolygó fehérség, a szűzies természet meghittségbe ringat.


Rohanó, megtorpanó, továbbrohanó gondolataim is lassan... Teljes írás »

A Weeds (Nancy ül a fűben) engedhette ki a szellemet a palackból. Soha nem voltam sorozatjunkie, de egy késő éjszakai nemalvás keretében megakadt a szemem a Dexteren, azt rojtosra néztem, majd a Showtime vonalon továbbmozogva elkerülhetetlen volt a... Teljes írás »