Magányukban mind teremtenek maguknak új, saját, deviáns Istent, hisz "mi mindannyian egyéniségek vagyunk". A hétköznapi kihaló fajta, akárcsak a házmester és a trafikosnéni. Helyükbe a ritmusos és fogyasztható pásztorok lépnek, kezükbe botot a véletlenül közösnek választott istenek adnak.

Fejjel a falnak, hogy az... Teljes írás »

Könyörgöm a tudatnak egy nyugodt éjszakáért, az agyatlan tömeg egy percéért, de ő a vállam felett messze előre mutat.
Találok egy játékot a porban, melyet hajtani kell, és a tudatén hajtja is, míg le nem bukik a lánc a fogaskerékről, a remélhetőleg négy kerékről, s a hajtó a bicikliről.

És hiába a... Teljes írás »

Kezdetben egészen kótyagos voltam, és nem is tudtam, hogy zuhanok. Megzavarodott érzékeim egymásnak ütköztek, mint macskák a zsákban. Nem tudván, hogy zuhanok, nem féltem a zuhanástól. Csak émelyített a zűrzavar. Aztán hozzászoktam. A megszokás unalmat szült. Unalmamban az unalom okát kerestem, és megállapítottam, hogy azért... Teljes írás »

A mozgólépcsőn lefelé épp azon gondolkodtam, hogy közölném egy kedves, már rég nem gyermek ismerősömmel, hogy az általa szépnek látott édesanyja valójában minden elfogultsága ellenére bűn ronda, az is volt, és a helyzet csak egyre romlik... mikor felfigyeltem a mögöttem beszélgető két hangra:

- És érted, ha... Teljes írás »

Lassú szitkokkal tolom feljebb a csúszkát, szárazfuldokló kezem meg-megbicsaklik.

Kezd, már tölt, megtelít a nyers Egység, fejbőröm a búbra gyűrődik - a fejhallgató cirkulálását hiába csapolom, csak gazdagodik. Progresszív körökben szinte dübörög alattam a lóerő, tombolóvá lassított... Teljes írás »

Értitek. Ott ül az ember fia, remegő kezekkel nyúl kis kockákra pingált betűk után, de nincs meg a gyűrött papír, amire írjon. Pedig ilyenkor aztán végképp muszáj. Nénémnek egyszer egy öreg orvos kollégája mondta: ha meddőséggel küzd egy pár, meg szoktam tiltani nekik a házaséletet két-három hónapra. Szinte mindig teherbe esik a feleség.
De hova hordjam ki a gondolatgyereket, ha nincs hozzá arc? Ilyenkor persze könnyű a szülés.

Úgy ültem le húgommal a filmre, hogy "megnézünk egy könnyed estimesét", ehelyett elkerekedett szemekkel, néma csendben, feszült figyelemmel ültem végig Charlie útját.
A továbbiakban a film egyes jeleneteit leleplező megjegyzések is lesznek, csak saját felelősségre olvasandó.

A történet röviden... Teljes írás »

Teljesen üres vagyok. Nincsenek igényeim, nincsenek fájdalmaim, mindenféle érzés elkerül, mint a leprást, vagy a nirvanába jutott bölcset. Úszom az idő mellett, s bár tudom, hogy majd... Teljes írás »

1

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

De... Teljes írás »

Hamis vádak, belső és külső konfliktusok, vásárlásnak csúfolt rohangászás, a világ hülyéin kívülről nevetés, konzervpolip kenyérrel, gyarapodó kódsorok, mohó alkotási vágy, a munka alatt elfúló életigények (szép, látvány, hang, tapintás, képzelet, tudás, test...), reggel 6 órai fekvés (jobb korán, mint soha), délben... Teljes írás »

Valami táborféle, talán épitő, vagy egyetemi, de semmiképp sem koncentrációs. Hatalmas területen sok-sok, aránylag nagy, de több kisebb lakásból álló fakomplexum, jellegzetes forfalap falakkal, emeletes ágyakkal, és keményen klikkesedő... Teljes írás »

A halódó videókártya ventillátorát Graveland váltja (a Pest nyomdokain), alkoholtól elbutított agyamba szürreális képek tolulnak - nagy örömömre. B-vel esténk a... Teljes írás »

Az imént azt álmodtam, hogy egy Dread Lord vagyok (kár, hogy nem DK - azt jobban szeretem), és a kertünk régi elrendezésében egy feltehetőleg ork hőssel a meggyfa alatti expansiont (aranybányát) őrizzük egy erősen elhúzódó Warcraft III meccsben. A másik oldalon is egy ork hős, egy Tauren Chieftain, meg egy félmeztelen, buzeráns paladin volt, akik meg a kert végében lévő két expjüket őrizték; persze az egész csapat magas szintű (7-8+). No comment.

A kórterembe lépve ápolónők hangos vitatkozása fogadja a lelkes beteget, a mai téma: XY hova lett? Hazament. Gyalog vagy mentővel? Gyalog. Akkor miért nincs szabad ágy, miért került két beteg egy ágyra (a harmadik pedig a szerencsés belépő lesz)? De akkor hova lett Z bácsi? Hát ő valahol eltűnt. "A retkes ördög faszát" - jön a nyugtázás. A folyosón egy másik bácsiba már csak hálni jár a lélek. Szerény másfél órája lépcsőzik a két emelett között, hogy kiderítse, végül ki fogja beadni neki az injekciót: a főorvos úr, vagy a doktornő? A választ a főnővér adja meg egy éktelen lebaszás keretében: "Hát nem tudta, hogy én adom be magának?" Egy hölgy tangában és hálóingben, erősen szorítva igyekszik a slóra. "Megengedi... ?" Teszi fel a zavart kérdést a takarítónőnek, aki azonnal visszaparancsolja őt a kórterembe: "Még nem száradt fel a vécé!" Már csak fél órát kell tartani a beöntést, hogy aztán az a fajansz résein át ismét szabadságot találjon a nagyvilágba. Testes, sötét hajú asszony ül a váróban. "Salom" - lép ki az orvos. "Salom" - válaszolja az asszonyság. Újfent az orvos: "Hallotta, hogy a pápa meglátogatja a zsidókat? Olyan, mintha Jézust látogatná meg." "Megengedi, hogy becsukjam az ablakot? Elég hideg van." - mondja egy másik hölgy. A mellette ülő férfi: "Persze - de üljön ide, melegítsük egymást!" Működik ez. Még.

Forrest is megmondta: Van az úgy, hogy az embernek nincs több köve. Van az úgy, hogy egy zene jelenti az életet, az álmokat, a létezéshez kötő fonalat. Lassan pengenek a húrok, hangokat hoznak a csont-koncertterembe.
Van az úgy, hogy... Teljes írás »

Nehéz, sűrű a levegő, vonakodó nyálkáját nehezen szívjuk tüdőnkbe. Páraköpönyeget vesznek az erdők, fakó alkonyatba olvad a táj, rá lassú hömpölygéssel ülnek a felhők. Ö fulladozik, mégis csinálja, nyújtja a segítő kezet, amit nem fogadhatok el. A Kis Fehér fejét búsan lógatva... Teljes írás »

Vagy szűkölök? Tartós, kemény lelki terhelés alatt egészen érzékeny leszek az emberekre, egészen szeretetteljesen fordulnék hozzájuk, ha ez nem lenne társadalmilag ijesztő. Így csak tapogatózom, kinél lehet őszinte hangot megütni, no meg mikor nem válok nyálassá. A fizikai... Teljes írás »

Pergő, brutális, aggresszív haragtól terhes, sodró és erőszakos. Nem épp hízelgő jelzők, de Bloodbath-t nem is azért hallgat a kárhozott, hogy az hízelegjen neki. Valamikor 2002 táján volt először szerencsém az együtteshez, a Like Fire szám akadt elém (és belém). Megszereztem a teljes Resurrection Through Carnage albumot, rongyosra hallgattam, és lassan kezdett megvilágosodni: itt valami nagyon érdekesről van szó. A magával... Teljes írás »

Három napja Swiss Rolls csokitekercset (leértékelt a CBA-ban), meg ingyé'áruház ropit (leértékelt a Tesco-ban! Ez az ijesztő...) zabálok. Ja, meg császárszalonnát. Pirkadattal fekszem, valamikor 9-től délig... Teljes írás »