Rezidensképzésnek az orvosképzés azon időszakát nevezik, amikor a diplomával már rendelkező általános orvos szakvizsgára tanul. Szakvizsga nélkül önállóan nem praktizálhat, megszerzése választott szakiránytól függően átlagosan 4-7 év (a 6 év egyetem után).
Rezidensként az orvos teljes munkaidőben, ügyeletekkel, miegyébbel ugyanúgy dolgozik, mint szakorvos kollégái, de az... Teljes írás »

Egyetem, tisztán öt munka párhuzamosan, tavaszi érzelmi záporok...
alvásmegvonásos vallatásom következő lépéseként pedig torkonszúrtam magam a zsíroskenyér egy részével.

Kavarog körülöttem a massza, és lelassult homályából ki-kiélesednek emberek, pillanatok, hangulatok. Jó érzés, lerázza a... Teljes írás »

Történetünk valamikor az előző érában kezdődik. A dicső proletariátus az értelmiség szorgalmas nyesegetésével egyre bővebb teret ad a nép fiainak, hogy orvossá váljanak. Az ésszel azonban nem adnak emberi intelligenciát, a feladathoz azóta sem képes mindenki felnőni.

Az orvosképzés során napjainkban (is) óriási... Teljes írás »

Az alig pár lépésnyi favár palánkján, bő ölnyi magasan, sorban egymás mellett ültünk. Egyikük áthajolt előttem, önkéntelenül is távolabb húzódtam, pedig tiszta volt, és a várt áporodott, avas, alkoholszagú lehellet is elmaradt. Iszogattunk, a tábortüzek és a liget fáin lógó lampionok fényei és árnyai pedig meghitten játszottak mindenütt.

A közösség talán... Teljes írás »

Magasra kell jutnom.

Nem tudom, ördögvértől patyolattisztára mosott, lúdtollas, fehér szárnyaim, vagy angyalvértől pörkös, mélyvörösen sertés bőrlebernyegeim lehetnének-e, de ha meg is adattak, csak csepeg belőlük a viasz odafenn.

Lábatlanul... Teljes írás »

Zabálj fogyassz zabálj zabálj fogyassz nyomulj zabálj zabálj.

Nem csoda, ha az egyszeri zabál is. A vörös érában "kialakított" igényszintjét gondosan továbbplántálta szürreálisan neveletlen génhulladékaiba is, és bár a megjelenési forma a... Teljes írás »

Mattfekete szemeik reggelenként szenvtelenül követik félöntudatlan kelésem, rebbenéstelen pillantással felügyelik a feladatok alagútjába szorított, tanulással, munkával töltött percem, és puszta jelenlétükkel is elodázzák, ellehetetlenítik elégedett álmomat.

Izzó-szikrázó plazmafolyam-köldökön át áramlik el... Teljes írás »

A reggelire fasírozottat ebédre marcipán követi, vacsorára pedig csirketunkolás és kakaós gabonapehely dugózza le a rendkívül sokszínű, ám toleráns csapatot (gondolom senki nem lop odalent, de senki nem is jön vissza).
A 24/7 analógiájára bevezetett 16/3-as munkahétvégét NFL-lel zárom, és a hátamon alvó macska alatt eljutottam odáig is, hogy undorít a csokoládé. Pedig nagy dózisban, gyorsan lenyomva is megpróbáltam!

Ilyen az, ha a többiek elutaznak.

A polgárháború mozsárágyúinak és szőnyegbombázásainak elültével az embernél idősebb törvény szerint megfogyatkozott a túlszaporított csirkefarm.
A maroknyi túlélő közül ki-ki magányosan, vagy kisebb csoportokban indult neki a világnak, magával cipelve összezúzott civilizációjának többé már használhatatlan, ám lelki szálakkal reményként magához... Teljes írás »

Tegnap éjjel háromszemű izomkolosszus és Don Corleone vámpírok közé igyekeztem beépülni a lét ezen oldaláról való teremtményként, de lebuktam, és már épp kezdtem kidumálni magam nyakbaharaptatásomból, mikor visszarántott a vekker.

Ma éjjel a rendelkezésre álló... Teljes írás »

Tanulok, dolgozom, és úszom a lassan hömpölygő élet-árral. Nem is víz, inkább futóhomok ez: húz le, szív hétköznapi belsejébe. Fél kézzel néha utánanyúlok intellektuális, érzelmi mentőágaknak, de sorra törnek kezembe, noha igazából ez sem kavar fel.
Minden külső... Teljes írás »

Az előző, némileg elhúzódó, szombati napon előkészített alapanyagot aztán frissen kelesztjük (nem tudom, mikor keltem utoljára fél 8-kor), majd átvisszük Budapest ellenkező sarkába. (Ez a vasárnap reggeli menetrendet tekintve el fog tartani egy darabig, kb. úgy jó másfél órát...).

Ott aztán... Teljes írás »

Végy egy albérlőt, aki fél év alatt háromszor hozza össze azt, amit nekünk 20 év alatt sem sikerül: eldugítja a csatornát, így hüvelyknyi magasan áll az anyag. Őt most küldd haza, a német mór megtette kötelességét.

Ehhez adj hozzá egy nem épp olcsó, gyönyörű, világos gyertyán parkettát - a helyi kis csatorna-árvizektől fél (!) méter magasra felpúposodva.

Az újrarakatást végeztesd... Teljes írás »

A hosszú, keskeny, ám magas, fertőtlenítőszagú kórterem hosszanti falai mentén, a jobbról szürkén bepárálló fényben állnak az ágyak. Legtöbbjükön beteg emberroncsok hevernek; kifelé szenvtelen, befelé szenvedő pillantásaik többnyire már másfelé révednek. Mély nyugalom ül a termen, a melankolikus elmúlás kedvesen simogató fátyla elnyomja az éleket.

Akad a téblábolók közt egy igazán, esszenciálisan gonosz. Húsa már rohad, bár még él, és rendszerint a magatehetetlen agonizálók megalázásával, kínzásával tölti idejét.
És akad egy igazán, esszenciálisan jó is. Arcáról már lefoszlottak az izmok, fogsora koponyát idézően villan elő, s jobb alkarja és kézfeje is csak csont és ín. Kedvessége valahogy belülről fakad: nem ijeszt, önkéntelenül is gyermeki-ártatlan együttérzést, lenézést nélkülöző sajnálkozást, zsigerből fakadó rokonszenvet ébreszt.

Kedves most egy matractalan ágy vasán fekszik, és valami okból felemeli csontkezét - talán üdvözletként, vagy kér valamit?
Ágya egy pillanat múlva valahogy alacsonyabb, majd Kedves már egy másik, szintén vasára csupaszított ágy alól néz ki - hideg fém fekhelyével együtt megalázón oda tolta be Gonosz.

A szanatórium ódon, monumentális eleganciát sugalló épület, tán még akkor is állni fog, mikor már nem lesz az ember, hogy lakja. Hosszú, S alakú aszfaltkígyó-feljárója enyhe lejtőn, ősöreg, vadregényes titkokat susogó fenyők között vezet lefelé.
Többen menekülünk az úton. Mindannyian ismerőseim, szeretteim, erőnket megfeszítve futunk.
Gonosz a szanatóriumból egy kis katapulttal Kedves csontjait lődözi ránk. Arcom előtt egy lábszárcsont bukdácsol a levegőben, fejünk felett egy lapocka süvít el. Mi pedig rohanunk. Lélekszakadva.

Még Balatonon ezt álmodtam. Nem próbáltam megfejteni, és nem is kezelnek vele.

- Hajtsd hát álomra fejed!
- Nem tehetem; hisz ismered a holnapot.
- Miért tagadsz mindig?
- Muszáj. De tudom, hogy nem kelhetek veled birokra.
- Elemészted magad - tempus fugit.
- Hisz nem Te... Teljes írás »

Andrzej Dragan Varsóban született, tavaly PhD-zett summa cum laude kvantumfizikából.


Fotói formabontó, szürreális megközelítését adják a világnak, Andrzej feltehetően... máshol él. 2003. óta foglalkozik fotográfiával, de emellett több zeneszerzői díjat is elnyert már.
Honlapja már önmagában is egy remekmű, de az alkotó számtalan képével, érdekes önéletrajzával igazi kincsesládává válik.

"Az élet egy cukorka, csak meg kell tanulni szopni."

Azt hiszem, a világ a leggroteszkebb film, amit valaha láttam.

Jobbomon zöldek galoppoznak megállónként lassítva, balomon pedig egy középkorú népművelő hintázik a kapaszkodókon lógva még akkor is, mikor a... Teljes írás »

Georgios Cherouvim athéni származású, jelenleg Londonban élő alkotó. Fotói, 2D, 3D és animációs munkái már most tükrözik erős stílusát és remek szemléletmódját, feltehetően érdemes lesz figyelemmel kísérni munkásságát.

Ízelítőként egyik kedvencem, Georgios nyolc hónapnyi energiáját, a jó kritikus, indusztriál Theros (.mov, 93 MB) című animációs filmet ajánlanám figyelmetekbe (melynek nyomára amúgy a Hardwireden akadtam). További változatok letölthetőek a szerző honlapjáról, a Theros videója pedig megtekinthető az alábbiakban: