Milyen ruhát vegyek fel. Mit, a ház melyik részén, és mennyit egyek. A havat ne hosszában, hanem keresztben lapátoljam. Mikor keljek fel. Mit intézzek el. Mit hozzak fel a konyhából. Mit vigyek le. A 'mikorra kell meglennie' kérdésre ideális válaszként 'az azonnal már késő' jellegűt szeretem.
Abba... Teljes írás »

Nem a menetrend szerinti ételmérgezés miatt érzem iszonyú felszínesnek, szánalmasan kicsinyesnek, és nyomasztóan kisszerűnek őket, ugye?

De legalább kicsiny, törtből egésszé csiszolt, közeli családunk kényes egyensúlyát billentette vissza újra a sült kacsa, no meg... Teljes írás »

Térben előre, időben visszafelé haladva édesanyámmal előbb egyetlen nagymamámhoz Sopronba, majd vele az ősök földjére, a Rábaközbe tértünk meg.
Egyik temetőtől a másikig - a kommunizmusnak köszönhetően néhai - birtokaink közt vezetett az út (emlékezésünk célja talán megfoghatatlan lenne, ha nem látnám még mindig a családunk sorsába... Teljes írás »

Anyám sült csirkéjét feltehetően Isten is a legjobb találmányai közt tartja számon.

Először megy a gépért a küzdelem, aztán - a mesétől eltérően - a legerősebb unja meg, és a régi alkatrészekből, meg az anyai, 5 rugóért vásárolt gépből összedobja Beta Neuront. Cross-wired kábel, reinstall, elviselhetetlenül... Teljes írás »

Állandóan megy a küzdelem, hogy ki mikor üljön a géphez. Értelemszerűen dominálok a történetben, ennek megfelelően valaki mindig lemarad. Az ilyesmi után persze keserű szájíz marad. És akkor... Teljes írás »

Furcsa dolog ez. Egoista módon mindig elérzékenyülök, régen rendszerint el-elpityeredtem, pedig akkor is ugyanúgy szerettek, mint most. Mögöttem állnak a családtagjaim, a legközelebbi barátaim, olyan erős kötelékkel szőnek körbe, hogy biztosan nem veszhetek el. Köszönöm!

Babukám érkezése után a szobámba mentünk lepakolni, ahol Édesanyám, kutya, meg cica fogadtak. Sokszor jelenti fészkem a családi élet középpontját, az okokról azonban csak találgatni tudok. Például kellemes a klíma. Jobbára bent vagyok, a család meg összetart, szóval ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát szegény Mohamedék törik rá az ajtót. Ja, és minden drót a lakosztályomba vezet - a vezetékekből meg zene, fény, net árad, a végükön meg a gépem ül. No comment. Mi köze kutyának, meg cicónak a géphez? Semmi. Hozzánk kötődnek. Ez igen szép dolog, de múlt éjjel nem láttam ennyire rózsásan a helyzetet. Babu az ágy túlsó végében forgolódik, fekvésétől függően hol a háta, hol a hasa, hol valami végtagja fázik... hallhatóan. Én átellenben hasonlóképp küzdök, lábunknál azonban kutya alszik dörgő horkolásban akkorára terpeszkedve, hogy simán Cerberus-nak nézném, köztünk pedig cicó horpaszt a paplan legcentrálisabb területét elfoglalva, azt két test-szirtünk szakadékába nyomva, vagyis lehúzva rólunk mindent, ami még enyhe meleget adna az augusztusi fagyban. Már komolyan áthűltem, mire felébredtem, úgyhogy igen morcosan húztam magamra a paplant, rajt cicóval. Megdöbbentem. Az még egy dolog, hogy Babu szegény próbált visszanyerni valamit oltalmából, de a macska hörgött. Szabályosan rámhörgött, én meg rögvest megkérdőjeleztem cicógyalázó létem jogosultságát, és egészen picire összehúztam magam. Sajnos nem annyira kicsire, hogy befértem volna takarómnak csúfolt paplansarkom alá. Cserébe mára kaptam köhögést (jól), a szárazabb, felhörgős-fulladozós típusból. Itt a szankciók ideje.

Cyberus, avagy görögösebben Kyberos elrabolta édesanyámat, és már nem először több órán át magával cipelte az internet útvesztőiben, avagy A Nagy Cyber-térben. Körülbelül egy éve volt, amikor anyám leült a gép elé, hogy a munkahelye után itthon is netezzen egy kicsit - így indult Cyberus csábítása. Azt hittem, csak én vagyok netfüggő a családban!