Fasza dolog szeretőnek lenni!

Először megy a gépért a küzdelem, aztán - a mesétől eltérően - a legerősebb unja meg, és a régi alkatrészekből, meg az anyai, 5 rugóért vásárolt gépből összedobja Beta Neuront. Cross-wired kábel, reinstall, elviselhetetlenül... Teljes írás »

Állandóan megy a küzdelem, hogy ki mikor üljön a géphez. Értelemszerűen dominálok a történetben, ennek megfelelően valaki mindig lemarad. Az ilyesmi után persze keserű szájíz marad. És akkor... Teljes írás »

A halódó videókártya ventillátorát Graveland váltja (a Pest nyomdokain), alkoholtól elbutított agyamba szürreális képek tolulnak - nagy örömömre. B-vel esténk a... Teljes írás »

Furcsa dolog ez. Egoista módon mindig elérzékenyülök, régen rendszerint el-elpityeredtem, pedig akkor is ugyanúgy szerettek, mint most. Mögöttem állnak a családtagjaim, a legközelebbi barátaim, olyan erős kötelékkel szőnek körbe, hogy biztosan nem veszhetek el. Köszönöm!

Nehéz, sűrű a levegő, vonakodó nyálkáját nehezen szívjuk tüdőnkbe. Páraköpönyeget vesznek az erdők, fakó alkonyatba olvad a táj, rá lassú hömpölygéssel ülnek a felhők. Ö fulladozik, mégis csinálja, nyújtja a segítő kezet, amit nem fogadhatok el. A Kis Fehér fejét búsan lógatva... Teljes írás »

Nyírjunk füvet! Yesss, lesz fűnyírás! ... :) Szeretek füvet nyírni (mindenképpen jobban, mint tanulni), úgyhogy lelkesen előcuccoltam, indítom a fűnyírót - és szenved. Hallani, ahogy az 1400 wattos villanymotor brutálisan erőlködik, de nem tudja megforgatni a tengelyt... na szuper, akkor Szereljünk villanymotort! Yesss, lesz villanymotor-szerelés! :) Tömören... Teljes írás »

Úgy tűnik, égi hátszelet kaptam; visszatért a reményem, a hitem, és bár egyre viharosabb vizekre evezek, reménykedve nézem a hullámokat. Akárcsak az este. A meghitt, langyos légbe jeges áramlatok keverednek, a ciripeléstől terhes, csodálatosan nyugodt atmoszférát időnként... Teljes írás »

Babukám érkezése után a szobámba mentünk lepakolni, ahol Édesanyám, kutya, meg cica fogadtak. Sokszor jelenti fészkem a családi élet középpontját, az okokról azonban csak találgatni tudok. Például kellemes a klíma. Jobbára bent vagyok, a család meg összetart, szóval ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát szegény Mohamedék törik rá az ajtót. Ja, és minden drót a lakosztályomba vezet - a vezetékekből meg zene, fény, net árad, a végükön meg a gépem ül. No comment. Mi köze kutyának, meg cicónak a géphez? Semmi. Hozzánk kötődnek. Ez igen szép dolog, de múlt éjjel nem láttam ennyire rózsásan a helyzetet. Babu az ágy túlsó végében forgolódik, fekvésétől függően hol a háta, hol a hasa, hol valami végtagja fázik... hallhatóan. Én átellenben hasonlóképp küzdök, lábunknál azonban kutya alszik dörgő horkolásban akkorára terpeszkedve, hogy simán Cerberus-nak nézném, köztünk pedig cicó horpaszt a paplan legcentrálisabb területét elfoglalva, azt két test-szirtünk szakadékába nyomva, vagyis lehúzva rólunk mindent, ami még enyhe meleget adna az augusztusi fagyban. Már komolyan áthűltem, mire felébredtem, úgyhogy igen morcosan húztam magamra a paplant, rajt cicóval. Megdöbbentem. Az még egy dolog, hogy Babu szegény próbált visszanyerni valamit oltalmából, de a macska hörgött. Szabályosan rámhörgött, én meg rögvest megkérdőjeleztem cicógyalázó létem jogosultságát, és egészen picire összehúztam magam. Sajnos nem annyira kicsire, hogy befértem volna takarómnak csúfolt paplansarkom alá. Cserébe mára kaptam köhögést (jól), a szárazabb, felhörgős-fulladozós típusból. Itt a szankciók ideje.

Sárba hullnak a talentumaim (Máté evangéliuma 25, 14-30), egyre többen vesztik el bennem hitüket - teljes joggal. A legborzasztóbb az, hogy akarom én is a céljaim elérését! Talán nem eléggé... átkos örökség ez? Vagy ellensúlya mindannak, amit kaptam, afféle torz... Teljes írás »

Cyberus, avagy görögösebben Kyberos elrabolta édesanyámat, és már nem először több órán át magával cipelte az internet útvesztőiben, avagy A Nagy Cyber-térben. Körülbelül egy éve volt, amikor anyám leült a gép elé, hogy a munkahelye után itthon is netezzen egy kicsit - így indult Cyberus csábítása. Azt hittem, csak én vagyok netfüggő a családban!

Döbbenettel tapasztalom egy idő óta, hogy elképesztően "attraktív" lányok vannak mindenhol. A városban hihetetlen cicák grasszálnak, a TV (ritka) bekapcsolásával valószerűtlenül jó csajok vizuális hada támad, a rendezvényeken válogatott idomok vonják el folyton a figyelmet, a net tömve van bombázóbbnál bombázóbb lányok képeivel... Ez lenne a normális? A lányoknál, tovább megyek, az... Teljes írás »

Ez kemény menet volt. Szerdán este B-nél üvegcsengés hirdette a házibulit: nyomás, ebből mi sem maradunk ki! Magánéletem jeges viharából némileg fagyosan léptem át alkoholfűtötte tájakra, de a hangulat hamar oldódott, és felülkerekedve bosszút követelő... Teljes írás »

Egyik legkedvesebb barátom, B. tegnap végképp diplomás lett: a Közgazdasági Egyetem aulájában megvolt a fonnyasztó diplomaosztó. Nagyon boldog volt, pörgött ezerrel, és persze mi, a meghívottak is igen széles vigyorral jártunk-keltünk. Nagyon büszke voltam rá, és nagyon jól esett látni, hogy milyen feldobott. Csak így tovább!

Szeretem a fordulópontokat méltóképp megünnepelni, és mindig arról ábrándoztam, ha majd lesz egy blogom (jól), akkor valami örömteli és csodálatos esemény köré fogom szőni indítását. Hát nem. Talán stílszerűbb is hétköznappal, ünnep nélkül elkezdeni róni a köröket (reményeim szerint progresszív, előremutató, spirális pálya "körei" ezek), hisz a webnapló is napról napra lesz velem.

Jelenleg az e-Arc inkább még elektronikus jegyzet, semmint valódi netnapló: a megjelenést arculatnak csúfolni se lehetne, tartalomról pedig még nem beszélhetünk. De majd! Majd. Kétlem, hogy egyelőre tolongó tömegek innák szavaim, még nem is hirdetem a lapot, viszont egészen lelkes vagyok, és az utóbbi óráig a teljes napom betöltötte új webnaplóm gondolata.

Üdv mindenkinek, jó olvasgatást!