Eső után, végén, közben (enyhén szemerkélt még) fotóztam délután, kora este (nem ma). A főfény jobb fentről, enyhén elölről jött, a spotmérést a cseppeken végeztem. Gép természetesen teljesen manuális módban.

A korrekt megjelenítéshez a monitor helyes kalibrációja szükséges.

Egyre szűkebbre húzza szemét az ég, a látóhatár világosának helyébe finoman színtelen homály telepszik.
Órák alatt a tikkasztó nyári meleg feszültséggel telik meg, majd nyomasztó súlya mozdulatlan, fenyegető, megfoghatatlan éllé változik. A rezdületlen nyugtalanságban lassan szellő mozdul, a vihar szele, és az eső ígéretét hozza.

Mélyet... Teljes írás »

Egy csepp eső nem esik, de a felhők kergetik egymást, s mennydörög és villámlik.
Gyönyörű az este, és igazán érzem a barlangba húzódó előember félelemmel vegyes, tiszteletteljes rajongását. Pont együtt rezdülök a viharral - jól esik.

"Neked nincs jogod ezt érezni!"

Tegnap megvolt a IX. RUT, vagyis Rejtett Uradalom Találkozó. Laza hangvételű, szerintem kifejezetten kedélyes összeröffenés volt, annak ellenére, hogy a szélsőségesen sokszínű, és különböző igény(szint)ű társaság miatt voltak fenntartásaim. Az idő előrehaladtával eloszlottak, mindig volt kivel vitatkozni, megbeszélni az élet folyását, a gombászat és egyéb kertészkedés örömeit, vagy egyszerűen csak a herék és Kokás sikoltozvaröhögésének kapcsolatát. :) Személy szerint betegségem eléggé meggyötört, RUT végére már erősen be is lázasodtam, meg a fuldokolva köhögés amúgyis jó szórakozás (az a gyanúm, ez a második lábon kihordott tüdőgyulladásom - ha nem rendeződik, hétfőn megyek orvoshoz). Bár nem volt átütő, de azért mókás este volt, örültem, hogy találkoztam az arcokkal.

Pályafutásom eddigi legnagyobb fejlesztése, a justACRO.com pár napja már élesben is elérhető.

Egy ekkora munkából többet tanul az ember, mint azonos mennyiségű kisebből, így külön öröm volt látni, ahogy beindult a gépezet, ahogy C., a megrendelő egyre lelkesebb lett, és ahogy kezdi meghozni gyümölcsét a hosszú-hosszú munka.

Sok sikert a honlapodhoz, C.!

Elvetted és föld alá lökted, akit testvérünkként szerettünk, közülünk a legőszintébbet, akivel együtt nőttünk, akit imádtunk. A halál szélére sodortad azt, aki hozzánk tartozik, közülünk a legtávolabbit, aki segít nekünk. Nem most kezdődött, és nem is most van vége. A verésért a vígaszt ki más kapja? Ne csodálkozz, Uram, ha csak azért nem lettünk istentagadóak, mert ennyi már nem véletlen.

Babukámnak, ha itt van, egyébként meg a Pici Feketének énekelem a Seasons in the Abyss-t (lásd videó lent). Nagy a szerelem, minden irányba.