Édes kiskutyám emlékére ma azért meghajtottam egy idegen macskát.

Ú, és hajnalban még azt álmodtam, hogy bretylium tosilat (szerintem ilyen nincs is van, lásd komment), meg dyphenoxylat (ilyen tuti van), meg hogy ásatást vezetek, és megtalálom az előember és a homo sapiens közti hiányzó kapocs egyetlen bizonyítákát, a gumisörétet.
És még az undorítóan lábszagú éjszakai busz is... Teljes írás »

Rendhagyó bejegyzés következik: teszek fel magamról képet. Nem mostani, 2007. egy húzós októberi hajnalán készült, meg szomjasak sem voltunk... de azt hiszem, ettől mókás az egész. Fotó az ugrás után, és engedjétek meg, hogy arcommal köszönjem meg nektek, hű olvasóimnak a jelenlétet, és ezzel a leharcolt fejjel kívánjak mindenkinek nagyon boldog, érzelmekben, gondolatokban, tettben, sikerben és emberségben gazdag, egyszóval teljes új esztendőt!

... Teljes írás »

A dolog úgy indult, hogy a velőscsontok feldarabolásához akartam tönköt szerezni. A farakás tetején unatkozó deszka végéből kiálló szöget meg jól nem láttam, mert már szemüveggel is vaksi vagyok, úgyhogy tök erőből belefejeltem.

A szúrt sebekben az a jó, hogy kicsinek tűnnek, de legalább mélyek. Le is fotóztattam a lányokkal, hogy lássam, össze kell-e varratni, de ahhoz... Teljes írás »

Egy számomra igazán kedves hagyomány bemutatásával szeretnék (utólag is) boldog karácsonyt kívánni.
Anyám emlékei szerint dédszüleimnél már biztosan létezett e szokás, de valószínűleg régebbre nyúlik vissza, és hallomásból úgy tudom, hogy más családoknál is előfordul.

A Jézuska-kising (egyben ejtendő) bármilyen anyagból és méretben készíthető, nálunk általában A4-es fehér papírlapból születik.
A lapot... Teljes írás »

Boldog, szabad ember vagyok.

Hajtás van ezerrel. A mindennapi szürkeség gazdagon megadatott, s lassan olyan méreteket ölt, hogy már elveszi a kilátást is. A recesszió (usákiában econalypse-nek is megélik) persze szintén mostanság éri utol a céget, hogy indulhasson ott is a kötélhúzás. Nem fizető ügyfelekkel, embertelenséggel, és túlontúl emberi mocsokkal.
A kutatási... Teljes írás »

Teliholdkor fiúkat nemzenek, tartja a néphit, és ebben annyi igazság bizonyosan van, hogy az ezüstkorong idején én sem alszom. Romantikus volna azt hinni, hogy a vadászó ősember ösztöne szólít.
Ki szoktam ülni a kertbe, nézem az eget, a hideg sugarak zuhatagában meleg-meghitten pislogó ablakokat, hallgatom az éjszaka neszeit (milyen kedves érzés találkozni a szuszogó sünökkel!), és egy múló pillanatra elhiszem, hogy mégiscsak otthon vagyok a világban.

A hétköznapok úgyis csak rotálnak, hánynak-vetnek... Teljes írás »

"25 és 30 között a férfi olyan, mint Oroszország. Hatalmasnak képzeli magát, de még mindig a pia és a kurvák irányítják." Jé, tényleg. És szerencsére pengén a derekán tartok!

Eredetileg ez készülődött:
A lampionos nyárestéket kényelmes, magabiztos ritmusban váltják a karcosan hűvösödő éjszakák, de belőlem nem múlik a napfény. Az évenként megrendezett szigligeti baráti találkozónk pörgő napokként és harsány nevetésként borzolják a felszínt, de a mélyben valójában hihetetlen lassulást hoztak. A megfeszített küzdelem helyébe lusta ásítás, lassú úszkálás lépett... Teljes írás »

Nem alszunk, iszunk, hajtunk. Ez ugyebár rendkívül stimulálóan hat az immunrendszerre, avagy ha ordítozol az ördöggel, ne csodálkozz, ha belédlöki a "vasvellát".

Kezdődött az egész egy enyhe gyengeséggel, aztán a manduláim teljes erőből igyekeztek középen (és szárazon) összetapadni, közben... Teljes írás »

Unokahúgom, Fanni. Élete első make-upját ügyes kezű sminkes húgomnak köszönhetően inkább csak érezni, mintsem látni lehetett.
Fanni mélyről fakadó, örök... Teljes írás »

Szóval a vizsgagályánál tartottunk. Pihentem rá két napot, aztán egyenes folytatásként valami olyasmi következett, amire visszatekintve még magam is hitetlen vagyok. Hét hét, heti hét nap, napi 16-18 tiszta munkaóra, 4-5 óra alvás. Reggel kilenc, tíz óra körül le a gép elé, és kaját leszámítva hajnali háromig folyamatos programozás, szervezés, akciózás.
A sok... Teljes írás »

Fogad a völgy, emel a hegy, szuszogásomra hóropogás felel. Zúzmarát rak az ágakra a köd; kabátom melege, lépteim egyenletes ritmusa, a gomolygó fehérség, a szűzies természet meghittségbe ringat.


Rohanó, megtorpanó, továbbrohanó gondolataim is lassan... Teljes írás »

Finoman fejtem vissza percekre, napokra, évekre a szálakat, aztán mégis omlanak szét ujjaim alatt. Százezrek feszítik zsebem az éjszakában, a folyékony kenyér mégis húsra kéreget.

Ribanc vagyok, sajátjaim ribanca: ötöt követő... Teljes írás »

Á. jövőt és családot tervezett, intelligens emberként élte és kereste útjait. Ami ezennel véget ért. Hirtelen és értelmetlenül. Az ikrek többé nem azok, összetartó, gondolatolvasó hallgatásuk nyomasztó csend váltja fel, a családon pedig űr tátong. Tagadó kiáltás száll a magasba, és hiába hagyott Á. emlékeket, esete hiába szolgál másoknak tanulságul és gyászt oltó gyászul, a kérdés mégis ott lebeg: miért?

Hosszabb szünet után mindig pironkodva fogok neki az írásnak. Élek ám, csak az a bizonyos gyertya kettő helyett három végén ég. B. testvérünk amerikánus kiküldetése miatt - lesz még róla szó - nem kizárt, hogy mostanság... Teljes írás »

Még a hozzám hasonló, szabadelvű fél-exhibicionistáknál is ritka az olyan meztelenség, melyben a testi pőreség egyáltalán nem tudatosul. Pengeti az ember a vízsugarat, melegszik-e már, s közben mintegy kívülről szemlélve felfedezi teste teljes szabadságát.

A diffúz megvilágítás finoman... Teljes írás »