Lottón nyertem a lábam, nem gond
2006. júl. 29. (szombat), 05:53, D. keze nyománÉletképek, Csípős, Éji vad, Etanolic
Sétáltam egyet a Móka térig, ahol ellenőriztem az összes lehetséges - és kiírt - járatot, majd még épp jutott időm integetni a kifelé jövő busznak. Persze, hogy nem gond.
Ettem egy pulykás szendvicset (azaz tegnap már a másodikat) a gülüszemű éjjelnappalis néninél, aztán futólépésben megtaláltam az éjszakai 22-est, ami a Budagyöngyéig elhoz. Ez úgy nagyjából félút. Nem rossz, onnan már csak 7 kilométer hazáig.
Gyalog.
Először csak meneteltem kedélyesen a tegnap éjszakai foci bokahúzódásaival mit sem törődve. Aztán elszaggatott mellettem az első piros 56-os, amit elfelejtettek kiírni. Nem gond.
És csak meneteltem. Az öreg halász, meg Sysiphos mind eltakarodhatnak a p.ba, pedig először félúton jutott eszembe, hogy jól szájba kéne rúgni a buszvezetőket, a buszon utazókat, az ásványvíz-reklámok tervezőit, meg úgy általában mindenkit, aki békésen, otthon alszik.
Nem sokkal ezután nem épp túrázásra szánt bőrcipőm szegei elkezdték lágyan masszírozni a talpam.
Háromnegyed útnál már vattát köptem, egyetlen vígaszom Bethlehem és Bloodbath volt, és meglobogtatta hajam a második elszaggató busz szele is.
Kb. 90%-nál rájöttem, hogy nem fogok találni vizet 98%-ig, elkezdtem szurkolni, hogy kitartson az elem a lejátszómban, már behunyt szemmel jártam, és úgy hiszem, a Bloodbath "captured in trap" szövege nem tett túl jót a morálomnak.
Már bőven megpirkadt, mire hazaértem. Holnap 8-kor kelek csiszolni a padlót, kő másnapos leszek, valószínűleg nehezemre fog lábra állni, és úgy általában mizantrópabb időszakaim egyike fog beköszönteni.
A szomorú, hogy a történetben én voltam a legnagyobb pénisz. A holnapi (mai) akció miatt annyi pénz volt a zsebemben, amiből 400-szor hazataxiztam volna, ráadásul benéztem az éjszakai buszt, de legalább felkeltettem Babukámat, hogy ugyan beszélgessünk már egy bő 18 percet hajnali negyed ötkor.
Nem gond, szívesen sétálok!
-
(#955)Molroth2006-07-29 13:59:01
Ezért jó nekem. Max 1 óra a város egyik szélétől a másikig.. :P
Nekem a télen volt ilyen Egerből vonatoztam haza /isten tudja, hány átszállással/, és kb /hajnal/fél egyre értem Szolnokra. A csatlakozásig volt 3 óra... Az állomást bezárták, az utolsó busz elment, felhívtam egyik legjobb haverom, de a kocsiját pont vizsgáztatták, a másikat nem mertem hívni, mert buszsofőr, és van, hogy hajnal 2-kor kel...
Mindezt tetézte, hogy -28 fok volt/pontos adat!/.
Végől taxival jöttem haza, de már a sírás kerülgetett.
Végül hazaértem.
Ennél már csak az volt röhelyesebb, mikor a sofőr haverom a garázsmenet közben besz@rt a semmi kellős közepén éjfél körül... -
A megoldásokat végig tudtam, csak lemaradtam az éjszakai buszokról, a taxit meg tudatosan vetettem el.
-
LOL!! :D Imádom az ilyen sztorikat! Amikor az ember átgondolja - már utólag -, hogy mi lett volna jobb döntés, akkor a megoldások olyan nyilvánvalónak tűnnek. Az ilyeneken érdemes nevetni szerintem. Ha bosszakondsz, akkor mások nevetnek, ha te is, akkor mindannyian. Rajtad, de te úgy élheted meg, hogy veled. :D
A múltkor én nagyobb fallosz voltam. Ha arra gondolok még most is nevethetnékem támad. :D
