A tudattalan, automatizált utazás megszokott kerékvágásából kirántva, amúgyis érzékeny napom lévén, nagyon mélyen átéreztem a körülöttem nyüzsgő világot.
A KöKit említve előttem egy majdhogynem megvetett, arctalan, szürkeegér proletártömeg jelenik meg, és ezen az sem változtatott soha, hogy jól tudom: értelmiségiek laknak mindenfelé. Bizonyos más városrészekkel szemben az ilyen "peremterületeken" az intelligens emberek arányát sokkal kisebbre teszem. Az eszes nem egyenlő az intelligenssel, utóbbiban megvan az a szükséges plusz, az az extravagancia, amit a hozzá hasonlóak azonnal észrevesznek. Nem kell, hogy okos legyen, a kulturális, esztétikai, belső igények finom összessége megadja a többletet. A műveltség akármekkorára növelhető, a szépérzék fejleszthető, a viselkedés (s még annyi minden más) tanulható, de a finom összesség soha. Az értelmesek közül jobbára még azok sem képesek ezt elfogadni, akik felismerik a vitathatatlan tényt.
Alig akad szellemben ily gazdag ember, legyen szó akár a dicső proletariátus sorairól, akár a felső tízezerbe felnyomakodó sznobokról, de még a polgári rétegről is. (A polgári öntudat, na az nagy, de jellemzően kispolgári mentalitással, lepukkant értelmiségi attitűddel társul, s szintúgy hamis, mint a szerénységét vesztette vidéki ember önigazoló, egyenrangúságát hirdető öntudata.)
A nem tanulható nemességre születni kell.
Néztem az embereket, a fáradt arcú családanyát, a félrészeg jómunkásembert, a nagyon csinos, közönséges csajt, az engem fixírozó, félgömbseggű, de már leharcolászott cigánykurvát, és tökéletesen idegennek éreztem magam közöttük. A szürke, arctalan masszából immár emberi sorsok emelkedtek ki, de képtelen voltam közéjük sorolni magam: megéreztem, kik és mik ők, de nem azonosulhattam velük.
Beletörődő szomorúsággal gondoltam rá, hogy önálló útjaim küszöbén, orvostanhallgatóként, szűkös anyagi kerettel aligha találok lakást ennél jobb helyen.
-
(#698)Névtelen2006-03-11 06:16:51
Bár még csak öt és fél éve lakom Pesten, és abból az utóbbi két és felet kevésbé szmogos kertvárosban töltöttem, én személy szerint még mindig nem értem, hogyan lehet itt ép ésszel megmaradni?
-
Dúalon
Szinte nap mint nap járok a Kökin. Most akkor proletár lettem? :D
Na de komolyan. A Köki egyáltalán nem peremterület, egészen bennt van a városban, továbbá nem vettem észre, hogy az arcok arrafelé szürkébbek lennének, mint akármelyik belvárosi tömegközlekedési csomópontnál. Tényleg elégé le van pukkanva, de épp most tervezik az átépítését.
Szal nem egy kellemes hely, de szerintem csak azért csodálkoztál ennyire rá, mert ritkán jársz ott, és konkrétan ez a hely idegen volt számodra. Azoknak az embereknek, akikkel pl. a Deákon találkozni lehet, egy jó része onnan jön.
Az utolsó mondaton jót mulattam. Én sem akarnék a Kökin lakni, és szerintem ennél jobb helyet is találsz. :D A környéken viszont vannak egészen elit kertvárosi negyedek is. És amik nem olyan elitek, azok is elég jók. A Köki tágabb környékének lakónegyedei nem férnének dobogóra sem a főváros leglepukkantabb negyedeinek listáján. Az más kérdés, hogy a közvetlen környék, aminek egy része iparterület, hogy néz ki most.
Ha a Moszkva tér alapján ítélném meg a Rózsadombot, biztos szörnyű elképzeléseim lennének róla.
Szvsz. az arra járó emberek egy jelentős része nem lenne olyan idegen, ha a magánéletben találkoznál velük. Ha valaki épp fáradtan hazafelé megy a munkából, nehéz arcról leolvasni a gondolatai kifinomultságát.
Ui. Amikor először feljöttem a csendes vidékről, egész Budapest egy nagy Kökinek tűnt. Nem értettem hogy lehet itt élni. -
Jahajj, Lestat... hogy is fejezzem ki... mit tudsz az orvostanhallgatók képzéséről? Vagy mondjuk amiről nem tudhatsz: voltam már aktfotózáson, aktmodell rajzolásán, szobrászatán.
Őszintén szólva öndicsőítőnek érzem a bejegyzésed. -
Húsmasszák...ejnye.:) Be kéne jönnötök pár rajzórára, készíteni pár portrét, és utána tuti, hogy ti is a modellek és lehetőségek kifogyhatatlan tárházát látjátok majd a köztereken és a metromegállókon. Mindazonáltal a Ti álláspontototkat is maximálisan megértem... nekem még új ez a város.
-
A Deákról mindig az jut eszembe, hogy egy húsmasszát tolnak át egy márványcsövön (a két metró között). Tökéletesen arctalan, rohanó, és mindenféle darabok vannak benne.
-
Majd szólj, ha a Köki környékére költözöl. Talán közel lakunk majd egymáshoz (mármint utazási időben), de az is lehet, hogy addigra mi eltűnünk ebből az egyre élhetetlenebb városból.
Egyébként nem sokat láthattál a Kökiből, így télidőben. Nézd majd meg minden évszakban; mindig más és más lesz. Afféle önálló, helyhez kötött, de élő szervezetnek látom a Kökit.
Kíváncsi lennék rá, vajon a többi állomás milyen, ha ilyesfajta szempontok szerint nézünk végig rajta? Például az Örs vagy a Deák terek. -
Egy dolgot felejtettem ki a bejegyzésből, később - elveim ellenére - talán majd beletuszkolom:
Az írásból sugárzik ugyan némi übermensch hangulat, nem véletlenül, ugyanakkor nem ez a hangsúlyos. Az intelligens lét egy veleszületett, noha fejleszthető forma, de attól még a többiek is izgalmas személyiségek, [i]emberek[/i] lehetnek. -
Érdekes. Én itt Cegléden vagyok így /vagyis hasonlóképpen/ a dologgal.
Bár én jelenleg is ilyen lepukkant helyen - perifériára szorulva - élek.
