Viharra várva

2006. jún. 22. (csütörtök), 23:20, D. keze nyomán
Személyes, Arche, Meghitt, Melankolikus, Kert
Egyre szűkebbre húzza szemét az ég, a látóhatár világosának helyébe finoman színtelen homály telepszik.
Órák alatt a tikkasztó nyári meleg feszültséggel telik meg, majd nyomasztó súlya mozdulatlan, fenyegető, megfoghatatlan éllé változik. A rezdületlen nyugtalanságban lassan szellő mozdul, a vihar szele, és az eső ígéretét hozza.

Mélyet kortyolok belőle, hogy szembefordulva átadhassam magam a vadregényes fenyősusogásnak.
Az enyhet hozó szél simogatja hajam, én pedig tiszta szívből viszontszeretem egy röpke, csalfa percig. Hűvös érintése lúdbőrössé tesz, de romantikus percünk a lombok játékáért áldozva már tova is szalad.

Nézem az esőt a hegyen, hívom felszabadító mennydörgését és villámlásait, de nem jön. Lassan a szél is elül, a levegő pedig ismét kocsonyás, tornyosuló tömeggé válik. Besötétedett.

Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
  • 2006-06-23 23:30:19

    A témához kapcsolódóan még megjegyezném, hogy ma a grundon [i] esőtől [/i] vizes pályán rugtuk a bőrt.

  • 2006-06-23 15:41:20

    Engem is elkapott ez a cudar jegeso

  • 2006-06-23 15:38:02

    Nekem meg be kellett mennem a városba pont akkor, jól meg is áztam.

  • 2006-06-23 13:45:54

    Én nem éreztem ilyet, pedig nyitva volt az ablakom :(

  • 2006-06-23 12:31:24

    Ismerem ezt az érzést. Nagyon szeretem. :)

  • 2006-06-23 10:57:13

    ja, jo h esett