Félsírós, elharapott mosolygás, járkálva magyarázás, hintázva mormogás, beszűkülő tudat; a világ valami homályos, változatos, de távoli álomképpé silányul, s felé a köldökzsinór nem több a telefonvonalnál.
Az anyag lassan fekéllyé válik, öregasszonyok fekélyévé, amely kellemetlen és utálatos ugyan, de kicsit meg is kedveljük, hisz a mi keresztünk.
Vonszolom végig egyre széteső tudatom a ciklopentanofenantrén vázak és az epoxieikozatetraénsavak között, és már azt sem tudom eldönteni, hogy az egészet felgyújtanám-e (a ....be).
Hallgatom a büfészakok lelkes hallgatóit (omg rofl lol bölcsészek...), és azon gondolkodom, amit nekik elolvasni, azt nekem azonos oldalszámban, csak tömény anyagból megtanulni kell.
A változatosság lételemem, az állandóság monotonitása a lelket is kiöli belőlem. És nyomaszt. Egyre súlyosabban nyomaszt.
Lehet ezt vidáman is szemlélni, csak nekem (már?) nem megy.
Pedig a tanítás végén egy haverom azt mondta:
- Itt a szünet!
- Hülye vagy, L., most jön a vizsgaidőszak... ?!
- Igen-igen, arra gondolok!
Az anyag lassan fekéllyé válik, öregasszonyok fekélyévé, amely kellemetlen és utálatos ugyan, de kicsit meg is kedveljük, hisz a mi keresztünk.
Vonszolom végig egyre széteső tudatom a ciklopentanofenantrén vázak és az epoxieikozatetraénsavak között, és már azt sem tudom eldönteni, hogy az egészet felgyújtanám-e (a ....be).
Hallgatom a büfészakok lelkes hallgatóit (omg rofl lol bölcsészek...), és azon gondolkodom, amit nekik elolvasni, azt nekem azonos oldalszámban, csak tömény anyagból megtanulni kell.
A változatosság lételemem, az állandóság monotonitása a lelket is kiöli belőlem. És nyomaszt. Egyre súlyosabban nyomaszt.
Lehet ezt vidáman is szemlélni, csak nekem (már?) nem megy.
Pedig a tanítás végén egy haverom azt mondta:
- Itt a szünet!
- Hülye vagy, L., most jön a vizsgaidőszak... ?!
- Igen-igen, arra gondolok!
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
-
(#863)Molroth2006-06-08 21:09:30
Ellenszevről szó sincs, csak egy kicsit irónikus. ;)
-
Nyilván megértem az ellenszenved, sajnos több okból is.
Én is örülök, hogy még tanulok, de igazából a "gondtalan diákévek" már véget értek azzal, mikor pár éve elkezdtem dolgozni is. Azóta egyre csak forog a mókuskerék, és sajna egyre gyorsabban. :) -
Azért én azt mondom, hogy örülj, hogy még tanulsz/hatsz/...
Engem ismét lapátra tettek, mehetek meló után kuncsorogni, stb.
(omg rofl lol orvosok...)
//Remélem nem veszed sértésnek. ;) Csak a poén kedvéért:
Pont egy orvos rúgott ki...//
